~ Chapter Twelve ~

Oké...
Ez a minden nap új rész dolog nem működik, mert elég elfoglalt vagyok.
Mostantól akkor rakok új részt, ha lesz időm :)

Olivia szemszöge

Fehér. Minden fehér. Hol vagyok? Mi történt velem?
Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy galambot etetek, és neki megyek valakinek, aki nem más, mint Louis Tomlinson.

Nem! Ez lehetetlen. Biztos csak képzelődtem. Na de miért vagyok itt?

Kétségbeesetten próbáltam megmozdulni, de nem sikerült. A végtagjaim nem engedelmeskedtek. Vagyis valamennyire meg tudtam őket mozdítani, de csak pár miliméternyivel tudtam őket odébbhelyezni. Szuper. Már csak ez kellett nekem...
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
- Te most komolyan ott állsz, vagy én képzelődöm? - kérdeztem teljesen döbbenten.
- Nem képzelődsz – mondta kissé aggódóan. - Amúgy hogy vagy?
Nem értettem ezt az aggódó tekintetet, így végignéztem magamon. Nem vettem észre semmi furcsát, egészen addig, amíg bele nem néztem az ággyal szemben lévő tükörbe. Egy hatalmas kötés volt a fejemen. Te jó ég! Mi a franc történt velem? O.o-

- M-mi történt? - kérdeztem ijedten. A kötés nagyon megrémített.

- Hát... Elájultál a téren, és ki kellett hívnom a mentőket, mert véreztél – felelte borzongva. Hát igen... nem hiszem, hogy egy vértócsában fekvő lány üdítő látványt nyújthat.
- De mi ez a kötés? - kérdeztem a sírás szélén állva.
- Ne ijedj meg, de... - kezdte, de én a szavába vágtam.
- Mit de? - faggattam hisztérikusan.

- Betört a koponyád, és sok vért vesztettél. Rengeteg vérre volt szükséged.

Megborzongtam, és hirtelen egy kép villant be. " Résnyire volt nyitva a szemem, és láttam, hogy Louis a hordágy mellett szalad, és közben azt kérdezgette, hogy mi bajom van, és hogy rendbe jövök-e..." Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot, mivel az is lehet, hogy ez meg se történt...
- De honnan szereztek nekem elég vért? Hiszen 0-ás a vércsoportom – tértem vissza a valóságba.
- A nagy része tőlem van.
- Köszönöm – hatódtam meg. - Ha te nem lennél, akkor én már valószínűleg halott lennék.
- Nincs mit, és ne is mondj ilyet. Jobban vagy, és ez a lényeg – mosolygott.
- Igazad van. Amúgy ne ácsorogj ott az ajtóban, gyere ülj le :).
- Oké – egyezett bele, majd leült az ágyam melletti székre.
- Mégis miért vagy itt? - kérdeztem egy kevéske gondolkodás után. Ezt valóban nem értettem... Miért foglalkozik velem?
- Mert ez az egész, az én hibám! Azért ájultál el, mert nagyon meglepődtél, és az ájulás miatt tört be a koponyád, és kerültél életveszélybe.
- Ne okold magadat! - szóltam rá. - Ez nem a te hibád, ilyen bármikor megeshet velem, ugyanis van egy betegségem, ami miatt nagyon könnyen törnek a csontjaim – mondtam. Hoppá. Most elárultam a legnagyobb titkomat. A betegségemről csak a szüleim tudnak. Vagyis még a gimis padtársam, Stella is, de ő csak onnan, hogy kikutatta az orvosi papírjaimat. A betegségem miatt a gyermekkorom nem volt túl jó. Szinte mindig be volt gipszelve valamim. Egyszer amikor leestem a bringámról, akkor eltörtem 3 bordámat, a lábamat és a csuklómat is.

- Ez akkor is az én hibám – makacskodott.
- Nem az, de hagyjuk. Még mindig nem értem, hogy miért vagy itt. Nem is ismersz engem.
- De ismerlek! - vágta rá. - Tudom a nevedet.
- De azon kívül semmi mást...
- Akkor mesélj magadról. Léccy – könyörgött boci szemekkel. Ilyen aranyos nézés után nem tudtam nemet mondani :).
- Legyen xD. Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
- Hát... Mindent – nevetett.
- Akkor kezdem az elején... - fogtam bele a hosszú mondókámba.
Már kb. egy órája meséltem, mikor felcsendült a What Makes You Beautiful.

Tudtam mit jelent ez. Valaki hív. Na de ki lehet az? Próbáltam a telómért nyúlni, de nem értem el.
- Louis, ide tudnád adni a mobilomat?
- Ja, persze – pattant fel a székből. - Tessék.

- Köszi – mosolyogtam rá.
- Nincs mit – mosolygott vissza :).

Ránéztem a kijelzőre, és ezt a nevet láttam rajta: "Kate".

Megnyomtam a fogadás gombot, majd beleszóltam:
- Szia Kate.
- Olivia, hol a fenében vagy? - kiabált mérgesen a telefonba.
El is felejtettem, hogy Kate már biztos hazaért, és már vár engem. Na de hogy mondjam el neki azt, ami történt?

Kövi hamarosaan ;)