~ Chapter Seven ~

Nagyon sajnálom, de tegnap nem tudtam részt felrakni :/
De most akkor hozok 2-t is :)

Leszállás után rögtön keresni kezdtem Kate-et a szememmel. Meg is találtam. Bent volt az épületben, és pont háttal állt nekem. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem rohanni felé.
- KATIEEEEE! - kiabáltam, majd ráugrottam a hátára. Szerencsésen hasra is esett xD.

- Liv, normális vagy te? A szívbajt hoztad rám – mondta, majd megölelt. Azt hittem megfulladok. Kicsit erős a szorítása :D.
- Igen, normális vagyok, csak el sem hiszem, hogy itt vagyok végre Londonban - mosolyogtam az én lüke barátosnémra xD.
- Na gyere, menjünk a kocsihoz, majd elküldöm James-t a csomagjaidért – mondta, majd magával ráncigált.
- Ki az a James? - kérdeztem.
- James az én inasom, és egyben sofőröm is. Na meg cipeli a csomagokat – mondta Kate olyan hangnemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mondjuk ő már megszokta ezt a nagy luxus-t. Én erről, csak álmodhatok, vagyis mostmár nem :). Mostmár én is belecsöppentem ebbe a világba.

- Ja, oké – mondtam röviden. Most mit bonyolítsam a témát...

A bejáratnál megtorpantam.
- Kate! - kezdtem ráncigálni a felsőjét. - Ugye nem a limóval jöttél?
- Még jó, hogy azzal jöttem – mosolygott.
- Mik vagyunk mi, hogy limóval járunk? Talán sztárok? - kérdeztem hülyeségből.
- Nem. De majd sztárok leszünk xD.
- Ha te mondod... - hagytam rá.
- Amit én mondok, az úgy is van! - jelentette ki. Hát igen, ő ezt hiszi xD.

A kocsinál egy idősebb férfi állt. Mármint nálunk idősebb xD. Olyan kb. 25 körüli emberke. Mikor odaértünk, Kate így szólt:
- Olivia, ő itt James. James, ő itt Olivia – mutatott be minket egymásnak.
- Üdvözlöm kisasszony – mondta udvariasan. Kate szerint, az alkalmazottaknál márcsak így szokás.
- Jó napot James, nagyon örülök a találkozásnak.
- Ez mind szép és jó, de nem mehetnénk már? Van egy rakás mesélnivalónk egymásnak – szólt ki Kate a limóból.
Ígyhát el is indultunk. Amikor megálltunk a hotel előtt én ennyit bírtam mondani:
- Hogy a kutya, meg a macska, meg a ló, meg a szamár rúgja meg xD.
- Tetszik? - kérdezte Kate.
- Egyszerűen imádom – mondtam, majd berohantam az ajtón.
Ez a hely giga luxus. Ha a La Fayette hotel volt csicsás, akkor ez meg giga mega puccos xD. Mint később megtudtam, a bejárat fölötti "Park Plaza County Hall" felirat aranyból van. Hát én csak ámuldoztam, amíg fel nem értünk. Vagyis igazából fent is ámuldoztam, csak Kate letámadott a kérdéseivel :D.
- Na mesélj!
- Mégis mit? - értetlenkedtem.
- Hát úgy minden fontos dologról, ami azóta történt, amióta nem láttuk egymást. Például mi volt Párizsban?
- Fúúú, hát nem tudd meg, hol voltam...

- Kivele! - követelte.
- Kezdtem az elején... - kezdtem bele. Elmeséltem neki mindent, azt, hogy elmentem Juliette-hez, utána meg elmentünk a koncert-re, és hogy ott kiket láttam, és persze ki nem hagyhattam volna, hogy Louis tudja a nevemet. Oh yeah xD.
Ezek után beszéltem a régi osztályomról, meg anyuékról, meg úgy mindenről :D.
Azt a témát, ami a legjobban érdekelte, direkt a végére hagytam. Na vajon mi lehet az a téma? Hát persze, hogy: "A fiúk".

- Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy te még sosem jártál senkivel, és még nem is csókolóztál.
- Ez az igazság. Még sosem voltam szerelmes. Várok a nagy Ő-re :) - álmodoztam.
- Elég régi módi a gondolkodásod – rángatott vissza a valóságba.

- Nekem így tökéletesen megfelel. Amúgy veled mi a helyzet?
- Hát én most fülig szerelmes vagyok – mondta mosolyogva.
- Ki a szerencsétlen áldozat? - kérdeztem nevetve, mire ő csúnyán nézett.
- A neve Chris, és nagyon kedves, meg minden. Mutatok róla képet – mondta, majd kirohant, és egy fényképpel a kezében tért vissza. A képen ők voltak, és nagyon jól mutattak egymás mellett. Ez a Chris gyerek nekem így ránézésre, a kép alapján nem szimpi. Olyan tipikus újgazdag seggfej kinézete van. Na jó, ne általánosítsunk. Hiszen az emberek különböznek, és a külső nem minden.

- Van egy jó ötletem. Össze foglak hozni a haverjával – megint kiszaladt, és ismét behozott egy képet. Egy szőke deszkás srác volt rajta. Jól nézett ki, de valahogy olyan, nem is tudom...

- Na mit gondolsz? - kérdezte Kate bizakodóan.
- Nem az én esetem – vágtam rá.
- Na akkor milyen a te eseted?
- Hát... Bara hajú, kék szemű, kb. 175 cm magas, és a neve Louis Tomlinson xD – válaszoltam röhögve, majd hozzátettem: - Álmodik a nyomor :D.
Az este további részében is beszélgettünk. Szerintem minden létező témát kitárgyaltunk. Kb. Éjfél felé úgy döntöttünk, hogy ideje aludni menni.

Mindjárt hozom a kövit :)