~ Chapter Sixteen ~

És itt is van ez a nagyon-nagyon őrült rész :DD

( a híre énekesnős álom xDDD ohhh de nagy a tömeg és mind engem ünnepelnek :3)

Olivia szemszöge

A fiúkra támaszkodva sikerült kijutnom az udvarra. Amit odakint láttam, az nem volt semmi.

Fotósok. Fotósok mindenhol. Szinte bekerítették az épületet. Amint kiértünk, rögtön bekerítettek minket, és elkezdtek kérdezgetni.

"Ki ez a lány?", "Mit csináltok itt?", "Honnan ismeritem egymást?" és még sok hasonló kérdés hangzott el.

Mi nem válaszoltunk. Próbáltunk menekülni, de szorosan körülálltak minket. Én bebújtam Harry háta mögé, mivel ő elég magas, hogy eltakarjon engem. A fotósok mindenárom le akartak kapni engem. Na azt már nem. Mondjuk azt hiszem, hogy sikerült nekik...

Fúúú, ha címlapon leszünk, és valami hülyeséget írnak rólam, akkor én egytől-egyig kinyírom ezeket. Ha mégegyszer meglátom őket, azt nem élik túl.

Biztos nagyon jól festhetek a képeken. Nagy kötés a fejemen, és egy ilyen kórházi köpenyizé van rajtam...

Úgy gondoltam, hogyha szépen megkérem őket, akkor békén hagynak.

- Kérem... - léptem ki Harry mögül. - Hagyjanak minket békén.

Amint ez kimondtam, újra kattingatni kezdtek a gépeikkel, és rámzúdították a kérdéseiket.

Ekkor valaki megragadta a karomat. Felé fordultam, és láttam, hogy egy újságíró az. Nagyon durva külseje volt. Eléggé megrémültem tőle.

- Ki vagy te, és honnan ismered a One Direction-t? - próbálta túlkiabálni a nagy tömeget.

- Hagyjon békén! - kiabáltam.

- Előbb válaszolj a kérdéseimre! - szorította még erősebben a karomat.

- Engedjen már el!

- Felelj a kérdéseimre!

- Szálljon le rólam! – rúgtam sípcsonton.

Erre ő megragadta a hajamat, és rángatni kezdett. Ütöttem, ahol értem. Mást nagyon nem tudtam tenni.

Mikor a fiúk észrevették, hogy verekszem, rögtön a segítségemre siettek. Próbáltak elrángatni onnan, de én nem hagytam magam. Olyan dühroham tört rám, hogy a puszta kezemmel meg tudtam volna folytani azt az embert.

Az 5 fiú alig bírt velem. Egyszerűen tomboltam. Végül két nagydarab biztonságiőr rángatott be egy sötét kórterembe, ahol egy ágyhoz szíjaztak. Megpróbáltam szabadulni, de nem ment.

Az orvos nagyon erős nyugtatókat adott be nekem, ami nem volt valami jó ötlet. Nem tudom miért, de én a nyugtatótól eléggé elszállok. Pontosabban hallucinálok, meg minden egyéb.

Nagyon durva képzelgéseim voltak.

Volt egy, amiben egy csíkos kistigris voltam, és a dzsungelben rohangáltam xD.

Aztán volt egy másik, amiben híres énekesnő voltam, és a One Thing-et énekeltem. Kicsit hülyének nézhettek az orvosok, kellett nekik nyugatót adniuk. Cöh...

Később megint visszatért a szökés ötlete. Ki akartam szabadulni. Szadság kellett.

Valahogy kicsusszantam a szíjak alól, és elindultam kifelé. Az agyam még mindig nem volt tiszta, szóval a kezemmel pisztolyt formáztam, és kémesdit játszottam a folyosón.

Szerencsésen kijutottam az udvarra. Most a hátsó ajtón mentem, nehogy meglássanak a fotósok. Nem kívánok ma mégegyszer összeverekedni valakivel. Tényleg... Még eszembe se jutott megnézni a harci sérüléseimet.

A fejem sajgott, mert majdnem kitépték a hajamat; a karom piros volt az ijesztő ember szorításától, és a testem különböző pontjait kisebb-nagyobb zúzódások borították. Azt hiszem, amikor "véletlenül" gyomorszájon vágtak eltört egy bordám, de ez nem biztos.

Kint kerestem egy eldugott helyet, ahol nem találhatnak rám. Bebújtam egy bokorba.

Elénekelgettem ott magamnak, de egyszer csak ezt mondták be a hangosbemondóba:

- Figyelem, figyelem! Az egyik elzárt, benyugtatózott betegünk megszökött. A neve Olivia Green. Kérjük nagyon vigyázzanak magukra, mert az erős nyugtatók miatt nincs önmagánál.

Lebuktam. Tudják, hogy leléptem. Nagyon beparáztam, így azonnal elhagytam a bokrot, és bekúsztam egy kocsi alá.

Az egész kórház engem keresett.

Hirtelen megpillantottam a fiúkat, és kitört belőlem a fangirl.

Gyorsan kipattantam a kocsi alól, és elordítottam magam:

- ONE DIRECTIOOOOOOOON!

Megindultam a fiúk felé, már szinte rohantam. Még tényleg nem voltam teljesen magamnál, mert elrohantam mellettük, és egyenesen nekirohantam egy betonoszlopnak...

Amikor ezt írtam  valószínűleg én sem voltam magamnál xDDDD
Folytatás néhány nap múlva ;)