~ Chapter Thirteen ~

Mégegyszer szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt...
Jöjjön hát a kövi rész :))

- Szia Kate.
- Olivia, hol a fenében vagy? - kiabált mérgesen a telefonba.
El is felejtettem, hogy Kate már biztos hazaért, és már vár engem. Na de hogy mondjam el neki azt, ami történt? Valahogy csak megoldom...

- Elájultam az utcán és kórházban vagyok – böktem ki hirtelen.

- Ugye nincs komoly bajod? - váltott komolyra.

- Nem, csak a büszkeségem sérült xD. Vagyis a fejem is egy kicsit, de annyira nem vészes.

- Akkor jó, de bemegyek hozzád. Melyik kórházban vagy?

- Pill. Megkérdezem.

Louis-hoz fordultam.

- Most melyik kórházban vagyunk?

- A The Gordon Hospital-ban.

- Köszi :).

- A The Gordon Hospital-ban – mondtam most már Kate-nek.

- Oké. Amúgy ki van ott veled? Mert nagyon ismerős a hangja, de nem tudom honnan...

- Gyere és nézd meg – mondtam mosolyogva.

- Oks. Indulok. Sietek. Pussz.

- Szió. És siess – mondtam, majd leraktam a telefont.

- Figyelj Louis, nem lenne baj, ha most picit kiküldenélek? Mert ha jön a barátnőm, Kate, akkor fel kell készítenem, hogy a kedvenc bandánk egyik tagjával találkozik. Ha nem vezetem rá, akkor hisztérikusan fog sikítozni, amit gondolom nem igazán szeretnél.

- Rendben. Semmi baj. Majd dobj egy sms-t, ha visszajöhetek.

- Oké. De... öhm.. Louis nincs is meg a telószámod.

- Hát akkor ezt a hiányosságot sűrgősen pótolnunk kell.

Elkérte a telómat, majd beleírta a nevét és a számát.

- Tessék – adta vissza a mobilomat. - Megyek szerzek répát, attól biztosan rendbe jössz :D.

- Rendben – mondtam, majd elmosolyodtam.

Ezután kiment.

Alig 10 perc múlva befutott Kate. Látszott rajta, hogy sietett.

- Olivia! Úgy aggódtam, de látom, hogy egész jól vagy – mondta, és látszott rajta, hogy megkönnyebbült.

- Nyugi, még élek – nevettem.

- De mégis hogy ájultál el? - kíváncsiskodott.

- Hát... - mit is mondhatnék? Hogy kellene rávezetni? - Találkoztam valakivel, és hát nagyon meglepődtem. Ennyi történt.
- De mégis kivel? - folytatta a kérdezősködész :).

- Behívom, de ígérd meg, hogy nyugodt maradsz, nem ugrassz a nyakába, nem kérsz autogrammot azonnal, nem ájulsz el, nem támadod le és nem sikítassz xD – soroltam fel mindent.

- Oké. Megteszek bármit – esküdözött. Na persze xD. Úgyse fogja kibírni :DD.

Küldtem egy sms-t Louis-nak.

"Gyere be, valaki nagyon kíváncsi rád :)"

- Mindjárt jön – tájékoztattam a lüke barátosnémat xD.

- Megöl a kíváncsiság.

- Legalább helyben vagy, mivel ez egy kórház :DD.

- Poénos – nézett furán Kate. Ezek szerint nem érti a viccet :DD. Na mind1.

2 perc múlva nyílt az ajtó, és belépett Louis, kezében egy nagy szatyor répával.

- A boltban azt mondta az eladó, hogy nagyon hasonlítok Louis tomlinsonra :)) - viccelődött.

- URAMISTEN! Nem hiszek a szemenek. Ez Louis Tomlinson... Te jó ég... Ez olyan unfuckingbelievable(kib*szott hihetetlen) /ez a szó csakis Stella kedvéért szerepel xD/... - hüledezett Kate, persze halkan :DD.

- Kate, jól vagy? - kérdeztem.

- Persze, csak adj egy percet, hogy megnyugodjak...

Némán vártuk, hogy leteljen az 1 perc. Kate megrázta a fejét(nála ez a fejrázás azt jelenti, hogy "minden oké", vannak fura dolgai xD), majd így szólt:

- Oké. Megnyugodtam. El se hiszem, hogy itt áll előttem egy One Direction tag. Ez olyan, mint egy álom.

- Pedig ez a valóság – mondtam viccesen.

- Jajj milyen udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Kate Wednesday, én vagyok Oli legjobb barátnője és egyben lakótársa is – kapott észbe, majd kezetfogott Louis-val.

- Ne hívj így te szenyaaaaaaaaa! Tudod, hogy utálom! - ripakodtam rá.

Mindketten röhögni kezdtek (mármint Kate és Louis) a durcizásomon, majd Louis is bemutatkozott.

- Szia Kate. Én pedig Louis Tomlinson vagyok, de látom, ezt már tudod.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer találkozhatok veled. Ez életem legszebb napja. Ennél jobb nem is lehetne.. Vagyis csak egy dolog – ugrándozott Kate.

- És mi lenne az? - kérdeztem unottan.

- Ha az egész One Direction itt lenne – felelte. - Amúgy ők is Londonban vannak? - fordult Louis-hoz.

- Igen, és azt hiszem már keresnek – nézett rám bűntudattal teli tekintettel.

- Menj nyugodtan, Kate itt marad velem :). Ugye?

- Hát.. Az az igazság, hogy nekem 2 óra mulva mennem kell dolgozni.

- Semmi baj, elleszek egyedül is, csak kell valami jó újság – szomorodtam el.

- Nem-nem. Tudod mit Olivia? Visszajövök később a fiúkkal.

- Jajj miattam ne fáradjatok – tiltakoztam, elvégre nem akarok a terhükre lenni.

- Ez nem fáradtság. Nem hagylak itt egyedül. Jövünk és kész – felelte.

- Oké, legyen – egyeztem bele :).

- Akkor viszlát később – puszilta meg az arcomat, majd Kate-hez fordult : - Szia Kate.

- Szia Louis – mondtuk egyszerre, mikor kilépett az ajtón.

Még vagy 2 órát beszélgettünk Kate-tel, majd ő is elment.

Kate távozása után kb 20 perccel valaki kopogott.

- Kopp-kopp.

- Ki van ott? - kérdeztem nevetve.

- A betegfelvigyázók xD. Bemehetünk?

- Persze.

Kinyílt az ajtó, és ott álltak mind az öten. A One Direction. Hajszál pontosan egyszerre ezt mondták:

- Hi we're One Direction (Szia, mi vagyunk a One Direction) /Le merem fogadni, hogy a hangjukon olvastad :D/.

A kövi rész jön holnapután :))) És tényleg ;) ha meg nem, akkor nyugodtan megverhettek egy féltéglával :D

Eltűnés

Tudom, hogy hónapok óta nem volt új rész...
Elég zűrös volt minden, még most is az, de ezentúl hozni fogom az új részeket :))