Időhiány

Húú gyerekek! (bocsi a megszólítás miatt xD)
Bekerültem a gimibe, és mostanában annyi időm sincsen hogy bekapcsoljam a gépet és feltegyek egy új részt :/
Valahogy megpróbálok időt szakítani rá :)
Ne haragudjatok, iszonyat hanyag vagyok xD

~ Chapter Nineteen ~

Először is: HAPPY BIRTHDAY LIAM <3 :)
Nos meghoztam a következő részt :)

Másnap

Olyan fél 11 körül nagy röhögésre keltem. Rekord alvás xD. Kellett nekem fennmaradni hajnalig.

Felültem, és láttam, hogy csak a fiúk és Kate vannak itt. Visszafeködtem, és magamra rántottam a takarót. Akkor esett le, hogy kik is vannak itt.

A takarót levágtam az ágyról, majd gyorsan felültem, és így szóltam:

- Sziasztoook! Hogy kerültök ide?

- Szia :). Bejöttem megnézni téged, és éppen összefutottam a fiúkkal, és hát... elkezdtünk dumálni – mondta Kate.

- És miről dumáltatok? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Hát... rólad xD.

- Ugye nem mondtad el azt, amire gondolok? - idegeskedtem, és visszaemlékeztem egy nagyon cikis sztorimra még általánosból. Nem fejtem ki bővebben, mert uhh... nagyon ciki xD.

- Hát... izé.. talán megemlítettem... - dadogott össze vissza a lakótársam. Direkt nem használtam a barátnőm szót.

- Örihari – durciztam be. - Mizu veletek srácok? - fordultam az 5 dilishez.

- Semmi különös – válaszolták kórusban.

- Ti mindig mindent ennyire egyszerre mondtok? - csodálkoztam.

- Hát.. ahha xD – mondta Niall, miközben egy szendvicset evett. Nem is számítottam másra xD. Mindig kajál, de meg se látszik rajta. Bezzeg rajtam... Cöh.. Eszek valamit, és máris meglátszik rajtam...

Gonszi(gonosz) ez a sors xD.

- Amúgy mit mondott Katie arról a cikis sztoriról?

- Csak véletlenül kicsúszott a száján, de akárhogy könyörögtünk neki, nem árult el semmit, mert megígérte neked, hogy titokban tartja – magyarázta Lou.

- Olyan hülye vagyok. Katie, ugye nem haragszol? - mentem oda a fotelben ülő Kate-hez. - Tudom, hogy hiba volt, hogy nem hallgattalak végig, de azt hittem hogy elárultad nekik...

- Meggondolom – mondta sejtelmesen.

- Tudom, szörnyen hülye vagyok, megértem azt is, ha nem bocsájtassz meg, mivel most úgy tűnhet hogy nem is bízom benned – hajtottam le a fejemet.

- Te hülye! Komolyan azt hiszed, hogy tudnék rád haragudni? Te tényleg nagyon hülye vagy – ugrott a nyakamba nevetve.

- Óóó én hülye elhittem. De kis szenya vagy teee xD.

- Alap xD – vágta rá.

- Megjegyeztem – néztem rá csúnyám, majd el is röhögtem magamat a hülye arckifejezését látva. Tud pofákat vágni xD.

A délelőtt további részében(már amennyi maradt belőle) elhülyültünk xD. Láttam, hogy Kate elég gyakran tekintget Harry felé, és hát Harry is nézett párszor a barátnőm irányába :). Lesz itt valami xD. Ha nem alakulnak maguktól a dolgok, akkor majd én rásegítek :DD. Imádok beleszólni mások dolgába. Haragszanak is rám az elején, de utána belátják, hogy igazam volt. Áhh.. nem vagyok egós xD. Kicsit se :DD. Habár Kate-nek már van barátja. Chris. Nem szimpi nekem az a gyerek. Nagyon nem... De ez van.

Olyan 1 óra körül hozták azt a híres "kórházi ebédet". Valami förtelem volt. Uhh... De Niall képes volt megenni az egészet, és még ízlett is neki. Véleménye szerint az a levesre hasonlító valami húsleves volt xD. Hát ha ő mondja.

2 körül jött a nővér, és vitt a vizsgálatokra. Jót dumáltunk útközben. Csináltak vérvételt, meg röntgent, meg mittudom én mit. Nem értek én az orvososdihoz xD

Szerencsére mindent rendben találtak, szóval mehettem haza :).

Kate segítettem összerámolni a cuccaimat, és felöltözni. A fiúk vittek minket hazaa kisbuszukkal, mert Kate egyedül nem tudott volna bevinni, mivel hát nem épp egy erőművész xD, és én meg nem tudok stabilan megállni.

Mikor odaértünk a hotelhez Louis és Harry felcipeltek engem, hogy ne kelljen megerőltetnem magamat :). Mikor felértünk letettek a szokásos helyemre, a kanapéra. Ők ezt persze nem tudták, de szóltam róla nekik :DD. Indulás előtt mindenkitől kaptam egy nagy ölelést, majd így Lou szólt:

- Ha bármiben kell segítség, akkor hívjatok minket, és máris jövünk.

- Oké – egyeztem bele. Tudtam, hogy hiába ellenkeznék, Louis akkor is ezt mondaná. Ez alatt a nagyon rövid idő alatt ennyire megismertem :). No, meg ugyebár ott van az a sok infó, amit a netről szedtem meg az újságban olvastam.

Kate éppen a szobájában volt, mikör csöngettek.

- Majd én nyitom! - kiabáltam, és elindultam az ajtó felé. Nagy nehezen odaküszködtem magam, majd megragadtam a kilincset, és kitártam az ajtót.

Annyira meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt, mikor megláttam, hogy ki érkezett...

Hamarosan jön az extra hosszú rész Harry-vel a főszerepben :)

~ Chapter Eighteen ~

Itt az új rész :) A sok suliügy miatt mostanában nem nagyon tudtam hozni a részeket. És még ott a verébtábor meg minden xD

ohhh ez a kép :3

- Zayn! Felelsz, vagy mersz?

- Merek.

- Sétálj végig a folyosón, méghozzá felpucéran – vigyorgott gonoszan Harry.

Zayn levette a pulcsiját, majd a pólóját, és elindult kifelé.
- Ha most komolyan megcsinálja a feladatot, akkor én fejenállok xD.

- Kezdhetsz bemelegíteni, hidd el, ő simán megcsinálja – mondta Niall.

Feltápászkodtam az ágyról, és elindultam az ajtóhoz. Erről nem akartam lemaradni. Bűn kihagyni egy ilyet xD.

Zayn teljesen természetesen megindult a folyosón. Nem zavartatta magát. Mindenki őt nézte, de mégis természetesen viselkedett. Úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga :DD.

Megint rámjött a röhögés, mert a folyosó közepén megállt, és elkezdett táncolni a rádióból szóló Gangnam Style-ra xD.

A fiúk rögtön csatlakoztak hozzá xD. Na ilyet se sűrűn látni, hogy az 1D egy kórházi folyosón Gangnam Style-ozik :DD. A szám végére totál fáradtan vánszorogtak be a kórterembe. A folyosón lévő emberkék is folytatták a dolgukat.

- Na akkor mutasd azt a fejenállást – mondta Zayn.

- Most nem tudom megcsinálni.

- Én nem hiszem el, hogy meg tudod csinálni – mondta Harry.

- Van róla képem – kaptam észbe. Gyorsan előkerestem a telóm képgalériában, és már mutattam volna meg, de láttam, hogy a képen épp fel, vagyis lecsúszott a pólóm. A barátnőm is pont jókor tud fotózni xD.

- Na mutiiiii! - mondta Lou.

- Nem-nem! - válaszoltam.

Sunyin összenéztek, majd elindultak felém. Tudtam, hogy a telefonomra pályáznak.

Gyorsan felugrottam az ágyra, és bebújtam a takaró alá. Hirtelen valaki elkezdett csikizni. Sikítozva röhögtem xD /Jó szokásom xD/.

Egyszer csak az orvos lépett be a szobába. Mindenki megdermedt.

- Hát itt meg mi folyik? - vonta fel a szemöldökét.

- Hát mi csak... - kezdte Harry.

- ELvagyunk – vágtam rá.

- Értem. Nos.. van egy jó hírem – mondta az orvos.

- Úúúú mi az? - kérdeztem kíváncsian.

- Holnap még elvégzünk pár vizsgálatot, és utána elhagyhatod a kórházat.

- Szupeeeeer! - könnyebbültem meg. Valahogy a kórház olyan lehangoló. Mondjuk, ha 5 ilyen dilissel töltöd az időket, akkor nem xD.

Az orvos már éppen az ajtóban volt, de visszafordult, és így szólt:
- Amúgy a sikítozásodat a folyosó végén is tisztán hallani.

Teljesen elvörösödtem. Ciki xD. Amúgy jó nagyot tudok akkor sikítani. Csoda, hogy a fiúk nem süketültek meg tőlem. Az kéne még. Akkor tuti, hogy az összes Directioner rám támadna xD.

Eszembe jutott, hogy talán kéne szólni Kate-nek, hogy holnap hazamehetek :).

Gyorsan tárcsáztam, és a második csörgés után fel is vette.

- Szia Liv. Hogy vagy? - kérdezte.

- Szió. Köszi, jól :). És te?

- Megvagyok.

- Az jó, de hidd el, most boldog leszel :). Vagyis remélem :).

- Júúj.. Mit akarsz mondaniiii?

- Holnap megyek hazaaaaaa!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikított Kate a telefonba.

- Te retardált barom! Megsüketülök – nevettem.

- Szép beszéd – koncogott Harry a háttérből.

- Hallgass Styles, vagy akkor megmutatom azt a képet Kate-nek is.

- Az meg ki? - értetlenkedett.

- A legjobb barátnőm, és egyben a lakótársam is.

- Jaaaa..

- Látom elvagytok – szólalt meg Kate a telefonban. - Öhm... Liv. Kérhetnék valamit? - kérdezte bátortalanul.

- Persze. Na mondjad – bíztattam.

- Kérsz nekem... autogrammot?

- Persze xD. Amúgy ezt volt olyan nehéz kinyögni?

- Igeeen – vágta rá. - Bocsi, de nekem most mennem kell. Holnap elmenjek érted?

- Hát nem tudom hogy lesz... - kezdtem.

- Mi szívesen hazaviszünk – mondta Louis.

- Köszi :).

- Akkor ez megoldva – mondta Kate.

- Jaja. Na puszi, szia – tettem le a telefont.

A fiúk olyan este 9-ig maradtak. Utána egyedül kuksoltam a sötétben.

Valahogy nem tudtam elaludni. Kb hajnali 2-kor végre csak sikerült.

Kövi rész hamarosan :)

~ Chapter Seventeen ~

Nos meghoztam a 17.részt :) Lassan közeledünk a 20.-hoz, ami majd egy 2-szer olyan hosszú rész lesz mint a többi, és Harry lesz a középpontban :D
Jó olvasást

Kicsivel később

A fejem... Uhh... Mi történt?

- Láttátok hogy nézett rám az a dögös nővér? Tuti bejövök neki – hallottam meg Zayn hangját. Akkor biztos itt vannak a fiúk is.
- Az a nővér mindenkit megbámul – mosolyogtam csukott szemmel.

- Liv! Hát magadhoz tértél – rohantak oda az ágyamhoz.

Kinyitottam a szememet, és azt láttam, hogy mindannyian kb. 10 cm-ről figyelnek.

- Öhm... eseteleg lehetne, hogy... hátrébb menjetek egy kicsit? - kérdeztem óvatosan.

- Miért?

- Mert belemásztok a képembe, és azért szeretnék kapni levegőt is, ha megengeditek – nevettem.

- Ja, bocsi – mondták, majd hátrébb húzódtak.

- Amúgy mi történt? Jobban fáj a fejem, mint amikor másnapos vagyok... - gondolkodtam el.

- Nem emlékszel semmire? - kérdezte Lou.

- Te másnapos? - lepődött meg Harry. - Ezt se gondoltam volna.

- Naaaa! Ez egy emberi dolog – vágtam be a durcát. - Amúgy arra emlékszem, hogy elindultunk kifelé sétálni... Onnantól tök sötétség.

- Akkor lesz mit magyaráznunk... - kezdte Niall.

- Mit csináltam? Ugye csináltam valami? Tutira csináltam valamit... - pánikoltam. Úristen, mi a jó eget csinálhattam?

- Nyugi, azért annyira nem volt vészes – próbált nyugtatni Louis.

- Haver, nagyon is az volt – mondta Harry.

- Ezt most muszály volt? - sziszegte Lou a fogait összeszorítva.

- Mondjatok már valamit! - könyörögtem.

- Az történt, hogy kimentünk, és teljesen körbevettek minket a paparazzik, és te... - kezdte Liam.

- ...összeverekedtél az egyikkel – folytatta Zayn.

- Mindjátok, hogy csak ennyi történt – imádkoztam magamban.

- Volt még más is... - mondta Louis.

- Ki vele! Ennél rosszabb már úgy se lehet.

- Hát... Nagyon bepörögtél, és leszíjaztak egy ágyhoz, és benyugtatóztak, te meg elkezdtél hallucinálni, és valahogy megszöktél. Később elkezdtünk keresni, és egy kocsi alól bújtál elő, majd ordítva rohantál felénk, de nekirohantál egy betonoszlopnak. Nagyjából ennyi – hadart el mindent.

- Uhh – kaptam a homlokomhoz. Egy fura valamit éreztem a homlokomon. - Ez mi?

- Mivel nekimentél a betonoszlopnak, szereztél egy csúnya sebet, és össze kellett varrni.

- Ez az én formám – jegyeztem meg halkan.

Kínos csend állt be, így megszólaltam:
- Csinálni kéne valamit.

- Csak sétálni ne menjünk – nevetett Zayn.

- Nem terveztem – nevettem én is.

- Felelsz, vagy mersz-ezzünk – jött az ötlet Harrytől.

- Oké, de ki kezdjen? - kérdeztem.

- A legidősebb – vágta rá Niall.

- Akkor Louis, tiéd a megtiszteltetés – kuncogtam. Hogy én milyen költői vagyok xD /Tudom hogy nem, csak szeretném ezt hinni :DD/.

- Oké. Harry felelsz, vagy mersz? - fordult a göndörkéhez.

- Merek – mondta merészen xD.

- Hááát... most megszívod xD – nézett Lou gonoszan. - Mutasd meg Oliviának a személyi képedet.

- Na azt már nem! - tiltakozott Mr. Vakmerő xD.

- Olyan rossz? - súgtam oda Louis-nak.

- Rosszabb. Hidd el, ilyet még nem láttál – vigyorgott.

- Na Harold, muti azt a képet.

- Jól van – adta meg magát, majd feltápászkodott a székből, és odajött hozzám.

Előszedte a pénztárcáját, kinyitotta, és odatartotta elém. Akkor láttam meg a személyijét.

- Hát ezzzz... - tört ki belőlem a röhögőgörcs. A képen valami iszonyat vicces grimaszt vágott xD. A földön fetrengtem a röhögéstől (vagyis jelen pillanatban az ágyon xD). A fiúk ahogy láttam, jól szórakoztak rajtam. 10 perc múlva valahogy sikerült abbahagynom a röhögést.

- Bocsi Harry, de nem bírtam megállni.

- Semmi baj, már megszoktam :/.

- Jajj, gyere ide – nyújtottam felé a karomat.

Szorosan megöleltem, majd így szóltam:
- Ne haragudj.

- Nem haragszom – kezdtett el csikizni.

- Ha nem lennék ágyhoz kötve (persze most nem szószerint xD), akkor neked annyi lenne – mondtam gyerekesen. - Amúgy te jössz.

- Akkor... Zayn! Felelsz, vagy mersz?

- Merek.

- Sétálj végig a folyosón, méghozzá felpucéran – vigyorgott gonoszan.

~ Chapter Sixteen ~

És itt is van ez a nagyon-nagyon őrült rész :DD

( a híre énekesnős álom xDDD ohhh de nagy a tömeg és mind engem ünnepelnek :3)

Olivia szemszöge

A fiúkra támaszkodva sikerült kijutnom az udvarra. Amit odakint láttam, az nem volt semmi.

Fotósok. Fotósok mindenhol. Szinte bekerítették az épületet. Amint kiértünk, rögtön bekerítettek minket, és elkezdtek kérdezgetni.

"Ki ez a lány?", "Mit csináltok itt?", "Honnan ismeritem egymást?" és még sok hasonló kérdés hangzott el.

Mi nem válaszoltunk. Próbáltunk menekülni, de szorosan körülálltak minket. Én bebújtam Harry háta mögé, mivel ő elég magas, hogy eltakarjon engem. A fotósok mindenárom le akartak kapni engem. Na azt már nem. Mondjuk azt hiszem, hogy sikerült nekik...

Fúúú, ha címlapon leszünk, és valami hülyeséget írnak rólam, akkor én egytől-egyig kinyírom ezeket. Ha mégegyszer meglátom őket, azt nem élik túl.

Biztos nagyon jól festhetek a képeken. Nagy kötés a fejemen, és egy ilyen kórházi köpenyizé van rajtam...

Úgy gondoltam, hogyha szépen megkérem őket, akkor békén hagynak.

- Kérem... - léptem ki Harry mögül. - Hagyjanak minket békén.

Amint ez kimondtam, újra kattingatni kezdtek a gépeikkel, és rámzúdították a kérdéseiket.

Ekkor valaki megragadta a karomat. Felé fordultam, és láttam, hogy egy újságíró az. Nagyon durva külseje volt. Eléggé megrémültem tőle.

- Ki vagy te, és honnan ismered a One Direction-t? - próbálta túlkiabálni a nagy tömeget.

- Hagyjon békén! - kiabáltam.

- Előbb válaszolj a kérdéseimre! - szorította még erősebben a karomat.

- Engedjen már el!

- Felelj a kérdéseimre!

- Szálljon le rólam! – rúgtam sípcsonton.

Erre ő megragadta a hajamat, és rángatni kezdett. Ütöttem, ahol értem. Mást nagyon nem tudtam tenni.

Mikor a fiúk észrevették, hogy verekszem, rögtön a segítségemre siettek. Próbáltak elrángatni onnan, de én nem hagytam magam. Olyan dühroham tört rám, hogy a puszta kezemmel meg tudtam volna folytani azt az embert.

Az 5 fiú alig bírt velem. Egyszerűen tomboltam. Végül két nagydarab biztonságiőr rángatott be egy sötét kórterembe, ahol egy ágyhoz szíjaztak. Megpróbáltam szabadulni, de nem ment.

Az orvos nagyon erős nyugtatókat adott be nekem, ami nem volt valami jó ötlet. Nem tudom miért, de én a nyugtatótól eléggé elszállok. Pontosabban hallucinálok, meg minden egyéb.

Nagyon durva képzelgéseim voltak.

Volt egy, amiben egy csíkos kistigris voltam, és a dzsungelben rohangáltam xD.

Aztán volt egy másik, amiben híres énekesnő voltam, és a One Thing-et énekeltem. Kicsit hülyének nézhettek az orvosok, kellett nekik nyugatót adniuk. Cöh...

Később megint visszatért a szökés ötlete. Ki akartam szabadulni. Szadság kellett.

Valahogy kicsusszantam a szíjak alól, és elindultam kifelé. Az agyam még mindig nem volt tiszta, szóval a kezemmel pisztolyt formáztam, és kémesdit játszottam a folyosón.

Szerencsésen kijutottam az udvarra. Most a hátsó ajtón mentem, nehogy meglássanak a fotósok. Nem kívánok ma mégegyszer összeverekedni valakivel. Tényleg... Még eszembe se jutott megnézni a harci sérüléseimet.

A fejem sajgott, mert majdnem kitépték a hajamat; a karom piros volt az ijesztő ember szorításától, és a testem különböző pontjait kisebb-nagyobb zúzódások borították. Azt hiszem, amikor "véletlenül" gyomorszájon vágtak eltört egy bordám, de ez nem biztos.

Kint kerestem egy eldugott helyet, ahol nem találhatnak rám. Bebújtam egy bokorba.

Elénekelgettem ott magamnak, de egyszer csak ezt mondták be a hangosbemondóba:

- Figyelem, figyelem! Az egyik elzárt, benyugtatózott betegünk megszökött. A neve Olivia Green. Kérjük nagyon vigyázzanak magukra, mert az erős nyugtatók miatt nincs önmagánál.

Lebuktam. Tudják, hogy leléptem. Nagyon beparáztam, így azonnal elhagytam a bokrot, és bekúsztam egy kocsi alá.

Az egész kórház engem keresett.

Hirtelen megpillantottam a fiúkat, és kitört belőlem a fangirl.

Gyorsan kipattantam a kocsi alól, és elordítottam magam:

- ONE DIRECTIOOOOOOOON!

Megindultam a fiúk felé, már szinte rohantam. Még tényleg nem voltam teljesen magamnál, mert elrohantam mellettük, és egyenesen nekirohantam egy betonoszlopnak...

Amikor ezt írtam  valószínűleg én sem voltam magamnál xDDDD
Folytatás néhány nap múlva ;)

~ Chapter Fifteen ~

Ahh... a gépem tegnap rakoncátlankodott, ezért sajna nem tudtam hozni részt :/
De ezt most azonnal pótolom :)

Louis szemszöge(még mindig xD)

- Hi we're One Direction (Szia, mi vagyunk a One Direction).

Olivia szeme csak úgy ragyogott. Látszott rajta, hogy majd szétveti a boldogság xD.

- Úristen, sziasztok :). - moundta. - Olivia Green vagyok, de szólítsatok Liv-nek.

Nem úgy tűnt, hogy valaki meg akarna szólalni, így rákezdtem:

- Ők itt Liam, Harry, Zayn és Niall – mutattam a fiúkra.

- Tudom – mosolygott. - Ne ácsorogjatok ott az ajtóban, gyertek be.

Úgy látszik, hogy ez az ajtóbán ácsorgás One Direction szokás xD.

- Hogy vagy? - léptem oda Liv ágyához.

- Már jobban :).

- Amúgy mi is történt? Lou valahogy elfelejtette említeni a kötést a fejeden – kérdezte Liam.
Hupsz, erről valóban elfelejtkeztem.
- Hát... Mikor elájultam, akkor betört a koponyám, mert van egy ilyen betegségem, ami miatt... izé...könnyen törnek a csonjaim – kereste a szavakat Liv.

- Jújj – szörnyülködtek a srácok.
- Amúgy nem vagy éhes? - kérdezte Niall. Gondolhattam volna, hogy csak arra vár, hogy megnézhesse magának azt a híres kórházi büfét xD.

- Most hogy említetted, kezdek kissé megéhezni – kordult egyet a gyomra, majd elnevette magát.

- Akkor mindjárt jövök – mosolygott Niall, majd kirohant.

- Van egy olyan érzésem, hogy egy ideig nem fog visszajönni – nevetett Harry xD.

- Szerintem se – értett egyet Liv. - Amúgy ne haragudjatok, hogy ilyen szótlan vagyok, csak leragadtam ott, hogy ti vagytok az 1D, és most itt dumálok veletek.

- Mi is csak hétköznapi emberek vagyunk, szóval kezelj minket úgy, mint mindenki mást – mondta Liam.

- Ahha. Hétköznapi emberek vagytok, akik egyben világsztárok is, de nyugi, tudom kezelni. Vagyis próbálkozom xD – felelte Olivia.

- Ne világsztárként tekints ránk, hanem úgy, mint a barátaidra – mondtam.

- Miért? A barátaim vagytok? - kérdezte meglepettem.
- Persze :) - mosolyogtam.

- Jó tudni :D. Ez mégegy feldolgoznivaló... Amúgy mit csináltok mostanában? - érdeklődött.

- Pihenünk, pihenünk, ja, és pihenünk – vágta rá Harry.

- Jó program – nevetett Liv. - Amúgy mikor kezdtek majd megint dolgozni?

- Hát majd 2 hónap múlva kezdünk bele az új cd-nkbe – felelte Zayn.

- Júúj de jó :). Remélem hamar sikerül majd megszereznem. A Take Me Home-ért is sokáig kellett küzdenem... - mesélte Liv.

- Na majd akkor kapsz egy dedikált példányt belőle :) - ígértem neki.

- Kösziiii :D. Ez olyan szupiiiiiiiiiiiiiii :DD.

- Mi olya szupi? - kérdezte Niall, aki épp most lépett be a szobába, kezében egy rakás kajával.

- Úúúú! Kajaaaa! - kiáltott fel Liv.

- Úgy látom, mi nagyon jól megfogjuk érteni egymást :) - nevetett Niall.

- Na mit hoztál? - kíváncsiskodott.

- Ööö... Van itt hamburger, hotdog, sajtos-, sonkás-, és párizsis szendvics – sorolta a kajákat.

- Akkor kérek egy sonkás, és egy párizsis szendvicset. Amúgy a párizsiról jut eszembe... Niall, te tényleg nem tudsz "párizsiul"? - idézte Niall egyik mondatát a párizsi koncertről.

- Te erről honnan tudsz? - kérdezte Zayn döbbenten.

- Ott voltál? - kérdeztem mit sem törődve Zayn kérdésével.

- Hát nem emlékszel? Még meg is köszönted, hogy fordítottam amit mondtatok :).

- Teeeeeee... Te voltál az? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

- Bizooony. Amúgy Juliette kért autogrammot?

- Ja, persze. De amúgy találkozhattál volna velünk... - kezdte Harry.

- Tudom, de éppen Londonba tartottam, de viharba került a gépem, és úgy kerültem Párizsba. Pont akkor hívtak, hogy indítanak egy gépet, amikor talizhattunk volna – meséltem szomorúan.

- Igazán kár – mondta Harry.

- Hát ja.... De végülis sikerült találkoznunk – vidult fel egyből Liv.
- Na mit csináljunk? - kérdezte Zayn.

- Ööö... Menjünk ki sétálni – pattant ki az ötlet Olivia fejéből.
- Okés.
- Indulás – állt volna fel, de a lábai nem tartották meg, így összeesett.

- Jól vagy? - kérdeztem, miközben a fiúkkal talpra állítottuk.

- Persze, de úgy látszik, ez a séta nem fog összejönni – szomorodott el.

- Dehogynem :). Csak kapaszokodj.

A fiúkra támaszkodva sikerült kijutnia az udvarra. Amit odakint láttunk, az nem volt semmi...

Hamarosan jön a folytatás :)) előre szólok hogy az egy nagyon-nagyon őrült rész lesz xDD

~ Chapter Fourteen ~

Azta xD a fourteen-t majdnem úgy írtam le, hogy forteen :D csak 10 éve tanulok angolt :)
Na szóval itt is a megígért rész

Louis szemszöge(2 órával korábban)

Elköszöntem a lányoktól, és el is indultam kifelé.

A folyosón sétálva előkaptam a telómat, és felhívtam Niall-t.

- Halló? - vette fel.

- Helló Niall, Louis vagyok. Merre vagy?

- Itthon – felelte, majd egy nagy csörömpölést hallottam.

- Mit csinálsz te otthon? Várj... Kitalálom. Kajálsz.

- Honnan tudod? - kérdezte döbbenten.

- Nálad nem nehéz kitalálni. Amúgy van még ott valaki?

- Harry itt van, de alszik.

- Ha felkel, akkor mondd meg neki, hogy ne menjen sehova.

- Oké. Helló – köszönt el, majd leraktam.

Szóval akkor Harry és Niall otthon, de a többiek vajon merre lehetnek?

Gondolkodtam egy kicsit, majd hívtam egy taxit. Tudtam hol keressem Zayn-t. A fodrásznál xD.

Nagy szerencsémre meg is találtam ott. Már csak Liam hiányzott, de ő piknikezni ment Danielle-el, de kb. fél óra múlva hazaér.

Zayn-el hazamentünk, és vártuk Liam érkezését. Niall szokás szerint a konyhában volt, Harry pedig fent horkolt xD.

- Srácok megjöttem! - lépett be az ajtón Liam.

- Oké, akkor mindenki itt van – csaptam össze a tenyeremet.

- NIALL, HARRY! - kiabáltam jó hangosan, hogy meghallják.

- Mi van? - hallattszott egy hang a konyhából.

- Gyere ide.

- Megyek – morogta Niall.

- HARRY! - kiabáltam fel az emeletre újból.

Nem válaszolt. Az nem létezik, hogy ezt nem hallotta. Felszaladtam a lépcsőn, majd berontottam a szobájába. Még mindig aludt. Elkezdtem lökdösni, bökdösni, de nem kelt fel. Hirtelen támadt egy jó ötletem xD.

Odahajoltam a füléhez és ezt súgam neki:

- Egy nagy olló van előtted, ami egyre közelít hozzád. Hirtelen ott termett melletted, és levágta a hajadat.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – pattant ki az ágyból ordítva.

Én a földön fetrengtem a röhögéstől xD.

- Ezt most muszály volt? Láttam magam előtt az ollót, és azt is, ahogy levágta a hajamat – kapott a hajához rettegve. A hasamat fogtam a röhögéstől.

- Ezt mind1 hányszor játszom el veled, mert mindig vicces xD.

- Ja... Nagyon... - morgott Harry.

- De megérdemelted azok után, amit Kevinnel tettél.

- Igaz... Amúgy minek kellett felkelteni? - kérdezte.

- Mert mondani akarok valamit. Mindenki itt van, szóval gyere le a nappaliba.

Lementünk, és mindenki elfoglalta a helyét.

- Nos, most hogy itt van mindenki, azt hiszem bele is kezdhetek.

- Miről van szó? - kérdezte Liam.

- Arról, hogy találkoztam egy lánnyal, és...

- Ezért kellett elrángatnod a fodrásztól? - kérdezte Zayn.

- Ez nem minden. Szóval találkoztam egy lánnyal, és ő annyira megijedt tőlem, hogy elájult, és most bent van a kórházban – magyaráztam. - Megígértem neki, hogy bemegyünk hozzá mindannyian. Szóval ma megyünk meglátogatni :).

- Oké, de ugye nem egy őrülten sikítozó rajongó? - kérdezte Liam.

- Nyugi, nem az. Legalábbis amikor bent voltam nála, akkor teljesen normálisan viselkedett – emlékeztem vissza.

- Na, és mikor megyünk? - kérdezte Niall.

- Azt ígértem, hogy 6-ra megyünk.

- Oké. Most 5 óra van, szóval mindenki menjen, és hozza rendbe magát. 17:25-kor mindenki legyen itt – adta ki a parancsot Liam. Hát igen... Rá mindenki hallgat.

Mindenki elment a dolgára. 17:25-kor Zayn-en kívül már mindenki az ajtó előtt állt.

- ZAYN! GYERE MÁR! - ordítottam be a házba.

- Mindjárt – kiabálta vissza.

Amikor ezt mondja, akkor tutira nem jön egyhamar, úgyhogy fogtam magam, és berontottam a házba. Hát persze hogy a tükör előtt igazítgatta a haját...

- Gyere már – kezdtem el húzni a karjánál fogva. - Nem egy divatbemutatóra készülsz.

- De ha követnek minket a fotósok, akkor nem lehet rossz a hajam – oktatott ki.

- Jól van... De indulhatnánk végre? - kérdeztem.

-Persze – felelte.

Bepattantunk a kocsiba, és elindultunk végre. Most hagytam, hogy más vezessen, mert én csigalassan vezetek. És most siettünk.

Leparkoltunk a kórház parkolójában, és mindenki felvette az álruháját, ami egy sapka, egy bajusz és egy napszemcsi xD.

A recepción megkérdeztük, hogy merre találjuk Oliviát, majd elindultunk felfelé.

A kórterme ajtaja előtt lefékeztem. Bekopogtam, majd eljátszottuk a kopp-kopp viccet xD. Mikor kinyitottam az ajtót, mind az 5-en egyszerre mondtuk:

- Hi we're One Direction (Szia, mi vagyunk a One Direction) /Ne is tagadd, tudom, hogy a hangjukon olvastad xD/.

Ezt előre megbeszéltük xD.

Olivia szeme csak úgy ragyogott. Látszott rajta, hogy majd szétveti a boldogság xD.

~ Chapter Thirteen ~

Mégegyszer szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt...
Jöjjön hát a kövi rész :))

- Szia Kate.
- Olivia, hol a fenében vagy? - kiabált mérgesen a telefonba.
El is felejtettem, hogy Kate már biztos hazaért, és már vár engem. Na de hogy mondjam el neki azt, ami történt? Valahogy csak megoldom...

- Elájultam az utcán és kórházban vagyok – böktem ki hirtelen.

- Ugye nincs komoly bajod? - váltott komolyra.

- Nem, csak a büszkeségem sérült xD. Vagyis a fejem is egy kicsit, de annyira nem vészes.

- Akkor jó, de bemegyek hozzád. Melyik kórházban vagy?

- Pill. Megkérdezem.

Louis-hoz fordultam.

- Most melyik kórházban vagyunk?

- A The Gordon Hospital-ban.

- Köszi :).

- A The Gordon Hospital-ban – mondtam most már Kate-nek.

- Oké. Amúgy ki van ott veled? Mert nagyon ismerős a hangja, de nem tudom honnan...

- Gyere és nézd meg – mondtam mosolyogva.

- Oks. Indulok. Sietek. Pussz.

- Szió. És siess – mondtam, majd leraktam a telefont.

- Figyelj Louis, nem lenne baj, ha most picit kiküldenélek? Mert ha jön a barátnőm, Kate, akkor fel kell készítenem, hogy a kedvenc bandánk egyik tagjával találkozik. Ha nem vezetem rá, akkor hisztérikusan fog sikítozni, amit gondolom nem igazán szeretnél.

- Rendben. Semmi baj. Majd dobj egy sms-t, ha visszajöhetek.

- Oké. De... öhm.. Louis nincs is meg a telószámod.

- Hát akkor ezt a hiányosságot sűrgősen pótolnunk kell.

Elkérte a telómat, majd beleírta a nevét és a számát.

- Tessék – adta vissza a mobilomat. - Megyek szerzek répát, attól biztosan rendbe jössz :D.

- Rendben – mondtam, majd elmosolyodtam.

Ezután kiment.

Alig 10 perc múlva befutott Kate. Látszott rajta, hogy sietett.

- Olivia! Úgy aggódtam, de látom, hogy egész jól vagy – mondta, és látszott rajta, hogy megkönnyebbült.

- Nyugi, még élek – nevettem.

- De mégis hogy ájultál el? - kíváncsiskodott.

- Hát... - mit is mondhatnék? Hogy kellene rávezetni? - Találkoztam valakivel, és hát nagyon meglepődtem. Ennyi történt.
- De mégis kivel? - folytatta a kérdezősködész :).

- Behívom, de ígérd meg, hogy nyugodt maradsz, nem ugrassz a nyakába, nem kérsz autogrammot azonnal, nem ájulsz el, nem támadod le és nem sikítassz xD – soroltam fel mindent.

- Oké. Megteszek bármit – esküdözött. Na persze xD. Úgyse fogja kibírni :DD.

Küldtem egy sms-t Louis-nak.

"Gyere be, valaki nagyon kíváncsi rád :)"

- Mindjárt jön – tájékoztattam a lüke barátosnémat xD.

- Megöl a kíváncsiság.

- Legalább helyben vagy, mivel ez egy kórház :DD.

- Poénos – nézett furán Kate. Ezek szerint nem érti a viccet :DD. Na mind1.

2 perc múlva nyílt az ajtó, és belépett Louis, kezében egy nagy szatyor répával.

- A boltban azt mondta az eladó, hogy nagyon hasonlítok Louis tomlinsonra :)) - viccelődött.

- URAMISTEN! Nem hiszek a szemenek. Ez Louis Tomlinson... Te jó ég... Ez olyan unfuckingbelievable(kib*szott hihetetlen) /ez a szó csakis Stella kedvéért szerepel xD/... - hüledezett Kate, persze halkan :DD.

- Kate, jól vagy? - kérdeztem.

- Persze, csak adj egy percet, hogy megnyugodjak...

Némán vártuk, hogy leteljen az 1 perc. Kate megrázta a fejét(nála ez a fejrázás azt jelenti, hogy "minden oké", vannak fura dolgai xD), majd így szólt:

- Oké. Megnyugodtam. El se hiszem, hogy itt áll előttem egy One Direction tag. Ez olyan, mint egy álom.

- Pedig ez a valóság – mondtam viccesen.

- Jajj milyen udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Kate Wednesday, én vagyok Oli legjobb barátnője és egyben lakótársa is – kapott észbe, majd kezetfogott Louis-val.

- Ne hívj így te szenyaaaaaaaaa! Tudod, hogy utálom! - ripakodtam rá.

Mindketten röhögni kezdtek (mármint Kate és Louis) a durcizásomon, majd Louis is bemutatkozott.

- Szia Kate. Én pedig Louis Tomlinson vagyok, de látom, ezt már tudod.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer találkozhatok veled. Ez életem legszebb napja. Ennél jobb nem is lehetne.. Vagyis csak egy dolog – ugrándozott Kate.

- És mi lenne az? - kérdeztem unottan.

- Ha az egész One Direction itt lenne – felelte. - Amúgy ők is Londonban vannak? - fordult Louis-hoz.

- Igen, és azt hiszem már keresnek – nézett rám bűntudattal teli tekintettel.

- Menj nyugodtan, Kate itt marad velem :). Ugye?

- Hát.. Az az igazság, hogy nekem 2 óra mulva mennem kell dolgozni.

- Semmi baj, elleszek egyedül is, csak kell valami jó újság – szomorodtam el.

- Nem-nem. Tudod mit Olivia? Visszajövök később a fiúkkal.

- Jajj miattam ne fáradjatok – tiltakoztam, elvégre nem akarok a terhükre lenni.

- Ez nem fáradtság. Nem hagylak itt egyedül. Jövünk és kész – felelte.

- Oké, legyen – egyeztem bele :).

- Akkor viszlát később – puszilta meg az arcomat, majd Kate-hez fordult : - Szia Kate.

- Szia Louis – mondtuk egyszerre, mikor kilépett az ajtón.

Még vagy 2 órát beszélgettünk Kate-tel, majd ő is elment.

Kate távozása után kb 20 perccel valaki kopogott.

- Kopp-kopp.

- Ki van ott? - kérdeztem nevetve.

- A betegfelvigyázók xD. Bemehetünk?

- Persze.

Kinyílt az ajtó, és ott álltak mind az öten. A One Direction. Hajszál pontosan egyszerre ezt mondták:

- Hi we're One Direction (Szia, mi vagyunk a One Direction) /Le merem fogadni, hogy a hangjukon olvastad :D/.

A kövi rész jön holnapután :))) És tényleg ;) ha meg nem, akkor nyugodtan megverhettek egy féltéglával :D