~ Chapter Twelve ~

Oké...
Ez a minden nap új rész dolog nem működik, mert elég elfoglalt vagyok.
Mostantól akkor rakok új részt, ha lesz időm :)

Olivia szemszöge

Fehér. Minden fehér. Hol vagyok? Mi történt velem?
Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy galambot etetek, és neki megyek valakinek, aki nem más, mint Louis Tomlinson.

Nem! Ez lehetetlen. Biztos csak képzelődtem. Na de miért vagyok itt?

Kétségbeesetten próbáltam megmozdulni, de nem sikerült. A végtagjaim nem engedelmeskedtek. Vagyis valamennyire meg tudtam őket mozdítani, de csak pár miliméternyivel tudtam őket odébbhelyezni. Szuper. Már csak ez kellett nekem...
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
- Te most komolyan ott állsz, vagy én képzelődöm? - kérdeztem teljesen döbbenten.
- Nem képzelődsz – mondta kissé aggódóan. - Amúgy hogy vagy?
Nem értettem ezt az aggódó tekintetet, így végignéztem magamon. Nem vettem észre semmi furcsát, egészen addig, amíg bele nem néztem az ággyal szemben lévő tükörbe. Egy hatalmas kötés volt a fejemen. Te jó ég! Mi a franc történt velem? O.o-

- M-mi történt? - kérdeztem ijedten. A kötés nagyon megrémített.

- Hát... Elájultál a téren, és ki kellett hívnom a mentőket, mert véreztél – felelte borzongva. Hát igen... nem hiszem, hogy egy vértócsában fekvő lány üdítő látványt nyújthat.
- De mi ez a kötés? - kérdeztem a sírás szélén állva.
- Ne ijedj meg, de... - kezdte, de én a szavába vágtam.
- Mit de? - faggattam hisztérikusan.

- Betört a koponyád, és sok vért vesztettél. Rengeteg vérre volt szükséged.

Megborzongtam, és hirtelen egy kép villant be. " Résnyire volt nyitva a szemem, és láttam, hogy Louis a hordágy mellett szalad, és közben azt kérdezgette, hogy mi bajom van, és hogy rendbe jövök-e..." Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot, mivel az is lehet, hogy ez meg se történt...
- De honnan szereztek nekem elég vért? Hiszen 0-ás a vércsoportom – tértem vissza a valóságba.
- A nagy része tőlem van.
- Köszönöm – hatódtam meg. - Ha te nem lennél, akkor én már valószínűleg halott lennék.
- Nincs mit, és ne is mondj ilyet. Jobban vagy, és ez a lényeg – mosolygott.
- Igazad van. Amúgy ne ácsorogj ott az ajtóban, gyere ülj le :).
- Oké – egyezett bele, majd leült az ágyam melletti székre.
- Mégis miért vagy itt? - kérdeztem egy kevéske gondolkodás után. Ezt valóban nem értettem... Miért foglalkozik velem?
- Mert ez az egész, az én hibám! Azért ájultál el, mert nagyon meglepődtél, és az ájulás miatt tört be a koponyád, és kerültél életveszélybe.
- Ne okold magadat! - szóltam rá. - Ez nem a te hibád, ilyen bármikor megeshet velem, ugyanis van egy betegségem, ami miatt nagyon könnyen törnek a csontjaim – mondtam. Hoppá. Most elárultam a legnagyobb titkomat. A betegségemről csak a szüleim tudnak. Vagyis még a gimis padtársam, Stella is, de ő csak onnan, hogy kikutatta az orvosi papírjaimat. A betegségem miatt a gyermekkorom nem volt túl jó. Szinte mindig be volt gipszelve valamim. Egyszer amikor leestem a bringámról, akkor eltörtem 3 bordámat, a lábamat és a csuklómat is.

- Ez akkor is az én hibám – makacskodott.
- Nem az, de hagyjuk. Még mindig nem értem, hogy miért vagy itt. Nem is ismersz engem.
- De ismerlek! - vágta rá. - Tudom a nevedet.
- De azon kívül semmi mást...
- Akkor mesélj magadról. Léccy – könyörgött boci szemekkel. Ilyen aranyos nézés után nem tudtam nemet mondani :).
- Legyen xD. Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
- Hát... Mindent – nevetett.
- Akkor kezdem az elején... - fogtam bele a hosszú mondókámba.
Már kb. egy órája meséltem, mikor felcsendült a What Makes You Beautiful.

Tudtam mit jelent ez. Valaki hív. Na de ki lehet az? Próbáltam a telómért nyúlni, de nem értem el.
- Louis, ide tudnád adni a mobilomat?
- Ja, persze – pattant fel a székből. - Tessék.

- Köszi – mosolyogtam rá.
- Nincs mit – mosolygott vissza :).

Ránéztem a kijelzőre, és ezt a nevet láttam rajta: "Kate".

Megnyomtam a fogadás gombot, majd beleszóltam:
- Szia Kate.
- Olivia, hol a fenében vagy? - kiabált mérgesen a telefonba.
El is felejtettem, hogy Kate már biztos hazaért, és már vár engem. Na de hogy mondjam el neki azt, ami történt?

Kövi hamarosaan ;)

~ Chapter Eleven ~

Itt az új rész :)
Remélem tetszik majd, jó olvasást :D

Ilyesztő ez a kép...

Louis szemszöge (10 perccel korábban)

Gondoltam megyek sétálok egy kicsit, mit üljek otthon...
Először benéztem a parkba. Mindehol csupa-csupa boldog ember. Nincs kedvem nézni mások boldogságát.
Végül úgy döntöttem, hogy megyek galambokat etetni. Meg kell etetni az én Kevin-jeimet xD.
A téren azonnal felfigyeltem egy szőke hajú lányra. Ő is galambokat etetett. Valahogy az egész galametetés alatt őt figyeltem. Még a galambokkal is fotózkodott xD.
Legszívesebben megszólítottam volna, de nem mertem. Újból felé néztem, de már nem volt ott. Keresni kezdtem a szememmel, és csak azt vettem észre, hogy valaki nekem jött.
Ő volt az.
- Jajj istenem, sajnálom... Ne haragudj, nem is figyeltem... Véletlen volt...- szabadkozott.
- Semmi baj. Igazából az én hibám. Nem láttam, hogy jössz – mondtam zavartan. - Amúgy Louis Tomlinson vagyok.
- Dehogy is a te hibád... Én pedig Olivia Green vagyok – mondtam, majd kezet fogtunk. Mikor megérintett tisztára kirázott a hideg. - Várj! Louis Tomlinson? Louis Tomlinson-t mondtál? - nézett a szemembe. Oliviának gyönyörű zöld szeme volt.
Óvatosan bólintottam. A lány hírtelen összeesett, és én azt sem tudtam, hogy mit cisnáljak.
- Olivia! Olivia, jól vagy? - kérdeztem.
Nagyon megijedtem attól, amit láttam. Vér. Rengeteg vér. Úristen.

Nem hagyhatom, hogy ez a gyönyörű lány a karjaim közt halljon meg. Csinálj már valamit te hülye – szóltam magamra.

Gyorsan hívtam a mentőket, és alig tudtam elmagyarázni, hogy hol vagyunk, annyira ideges voltam. Szerencsére 3 percen belül ideértek.

- Mi történt? - kérdezték a mentősök.

- Én öö... vagyis, hogy ő... összeessett... - beszéltem össze-vissza. Egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék.

Óvatosan felrakták Oliviát egy hordágyra, és betették a kocsiba. Természetesen mentem én is. Igaz, hogy most találkoztam vele életemben először, de az én hibám, hogy elájult. Vagyis én így gondolom, mivel nagyon meglepődött a nevem hallatán.
Amint odaértünk a kórházhoz, már jöttek is az orvosok. Én csak csendben követtem őket, amíg meg nem állított egy nővér a műtő előtt.
- Sajnálom, de ön ide nem mehet be. Meg kell várnia a műtét végét – mondta.
Ígyhát leültem egy székre, és csendben várakoztam. Már vagy 2 órája ültem csendben, és egyszerűen el se tudtam képzelni, hogy mi tarthat ilyen sokáig. Odamentem az egyik nővérhez, és kb. 5 percenként kérdezgettem, hogy:
- Van valami hír Oliviáról?
Mindig nemmel válaszot. Valószínűleg eléggé idegesíthettem. Gondoltam azért megkérdezem mégegyszer utóljára.
- Tudom, hogy idegesítem, de mégegyszer utóljára megkérdezem. Van valami hír Oliviáról?
- Ott jön az orvos, majd ő mindenről tájékoztat – mutatott az egyik folyosó irányába, ahonnan egy doktornő jött felénk.

- Jó napot, Dr. Shane vagyok. Ön Mr. Tomlinson? - kérdezte, mikor odaért hozzánk.
- Igen, én vagyok – válaszoltam, majd kíváncsian hozzátettem: - Maga műtötte Oliviát?
- Igen. Ezért is vagyok itt...
- Olivia hogy van? - vágtam közbe.

- Ms. Green állapota egyenlőre válságos, mivel mikor elájult súlyos koponyatörést szenvedett, és sok vért vesztett. Vérre lenne szüksége.
- Koponyatörést? - nem is gondoltam volna, hogy egy ájulástól is eltörhet a koponyája valakinek...

- Igen. Na de térjünk vissza arra, hogy vérre van szüksége.
- Rendben, de én miben segíthetek?
- Igaz, hogy önnek 0-ás a vére?
- Honnan tudja? - kérdeztem meglepetten.
- Nos, a lányom eléggé megszállott Directioner, és hát a rajongói oldalakon mindent megosztanak.
- Értem.

- Rendben jöjjön velem – utasított.
Adtam elegendő vért, és még egy autogramot is.
Az orvos ment is vissza Oliviához. Remélem rendbe jön.
Mikor kijött, rögtön odarohantam, és ezt kérdeztem:
- Hogy van Olivia?
- Rendbe fog jönni – mondta, mire megkönnyebbültem.

- Bemehetek hozzá? - kíváncsiskodtam.
- Persze, csak halkan, mert alszik.

Halkan benyitottam, és láttam, hogy...

Holnap jön a folytatás :)

~ Chapter Ten ~

óóó most tökre a Ben Ten jutott eszembe xDDD
Am elértünk a 10-es részhez :) de jóóóó *-*

ohh mennyi Kevin <3

1 hete Londonban

Húú... El se hiszem, hogy még csak 1 hete vagyok itt :). Olyan, mintha egész életemben itt éltem volna. Na jó... Azért a közlekedést még szoknom kell, és néha megesik, hogy eltévedek xD.
Végre Vasárnap, így nem kellett korán kelnem. Kate rángatott ki az ágyamból 10 körül, mert tudja, hogy simán aludnék délig is xD.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a tv-t bámulva.
- Pihenünk – felelt Kate ásítva.
- Akkor talán hagyhattál volna aludni – jegyeztem meg.
- De segítened kell!
- Miben? - kérdeztem furán. Na mi lehet az, amit nem tud Kate megoldani?
- Ma jön Chris, és elmegyünk ebédelni, de nem tudom mit vegyek fel. Segíts – könyörgött.
- Irány a gardrób – mondam ünnepélyesen xD.
Kate vagy százezer milliárdszor elmondta, hogy : "Kössziiii!".

- Ha mégegyszer megköszönöd, akkor nem segítek – szóltam rá.

- Oks. Kussolok.
- Úgy legyen – nevettem.
Kb. 11:30 felé lehetett, amikor felkiáltottam:
- MEGVAAAAAAN!
- Mi van meg? - rohant oda Kate.
- A ruhád, amit fel fogsz venni.
Megtaláltam azt a ruhát, amire Kate azt mondta, hogy eltűnt. Nem tűnt el, csak kupi volt a szekrényében xD. Amúgy egy virágmintás bézs színű ruha volt, ezt viselte az első randiján is :).
Gyorsan kerestünk még kiegészítőket is, majd nem sokkal később Kate elment. Nem akartam otthon unatkozni, így elindultam vásárolni.
Na igen... Azt se tudtam, hogy merre menjek. Támadt egy jó ötletem :).
Google Maps :). Na mire való, ha nem erre xD. Minden szép és jó volt, csak a térkép valahogy nem jelezte az útépítést... Így nagyot kellett kerülnöm.
Fél 1-re odaértem a plázához. Végig jártam az összes boltot, és mindenhol vettem valamit. Volt olyan bolt, ahol 1 órát töltöttem. Tele volt jó cuccokkal xD.

Minden bolt kirakatában volt egy olyan ruha, amiről azt gondoltam: "KELLLLLLLLLLLLL!" xD.
Mivel még csak 4 óra volt, úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet a moziban. Gyorsan felhívtam James-t, hogy vigye haza a cuccaimat.

A filmkínálat egyszerűen szuper vol :). Jobbnál jobb filmek. Végül az Alkonyat – Hajnalhasadás 2-re vettem jegyet. Vettem jó sok popcorn-t, és fél liter kólat :D. Az egész elfogyott. A film egyszerűen nagyon szuper volt, de a legjobb rész... Á, nem mondom el, lehet, hogy még nem láttad xD.
A film után beültem a kávézóba, és ittam egy forrócsokit. Közben az embereket figyeltem. Sok-sok boldog ember... Csak én lógok ki a sorból.
Hát igen... Én mindig is magányos voltam. Még egy családi ebédnél is egyedül érzem magam, pedig ott ülnek körülettöm a családtagok. Mindenki beszél mindenkivel, én meg csak ülök csöndben, és nézelődöm...

Gondolkodtam még egy kicsit, majd elmentem fornettit venni :). Kate egyszerűen imádja. Képes akár 3 zacskóval is befalni xD.
Na mostmár ideje volt hazaindulnom, mert tudtam, hogy a haza út nem fog simán menni...

A Google Maps állandóan lefagyott. Nem tudtam mi van vele, totál bedilizett. Inkább elindultam egy irányba, de lassan már azt se tudtam, hogy merről jöttem.

Megálltam egy téren galambokat etetni :). Sok-sok Kevin. Ahogy láttam volt pár Directioner a téren. Onnan tudom, hogy azt kiabálták: "KEVIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN!" xD. Jót röhögtem rajtuk. Mondjuk múltkor én is ugyanezt csináltam. Mondjuk én kiröhöghetek másokat, de ők nem röhöghetnek ki engem :DDD. Kate mindig ezt mondja.
Elővettem a telefonomat, és elkezdtem a galambokat fotózni xD. Sok jó kép készült. Nem sokkal később úgy gondoltam, hogy ideje lenne mostmár hazaindulni.
Megpróbáltam behozni a Google Maps-ot, miközben elindultam valamerre (ki tudja merre?). Majdnem elestem párszor.
Működj már, működj már, működjél... - mondogattam magamban. Ezt a Google Maps-nak üzentem. Nem tudom, hogy a tudatalatti üzeneteket tudja-e fogadni xD.
A nagy gondolkodásban nekimentem egy srácnak, aki éppen galambokat etetett.
- Jajj istenem, sajnálom... Ne haragudj, nem is figyeltem... Véletlen volt...- szabadkoztam.
- Semmi baj. Igazából az én hibám. Nem láttam, hogy jössz – mondta kedvesen. - Amúgy Louis Tomlinson vagyok.
- Dehogy is a te hibád... Én pedig Olivia Green vagyok – mondtam, majd kezet fogtunk, és akkor esett le, hogy mit is mondott. - Várj! Louis Tomlinson? Louis Tomlinson-t mondtál? - néztem bele az eszméletlenül kék szemébe.
Óvatosan bólintott. Ez volt az utolsó dolog amit láttam, mert hirtelen elsötétült a világ...

Holnap tényleg jön a kövi ;)

~ Chapter Nine ~

Jajj bocsi...
Megint nem hoztam időben a részt, de tegnap fel-alá rohangáltam, mert felvettek abba a suliba, ahová menni szeretnék xD

Olivia szemszöge

- Tudom mit csinálunk ma! - kiáltotta Kate.
- Csak nem a Phineas és Ferb-ből idézel? - kérdeztem röhögve. Nagyon nagy az a mese :DD. Tudom, hogy 18 vagyok, de én még nézem xD.
- Neeem! Jajj amúgy holnap xD. Ma már nem lenne elég időnk – gondolkozott.
- Miért mit fogunk csinálni???
- Megnézzük a várooost! - kiáltotta lelkesen xD.

- Jupííí – mondtam unottan.
- Jajj ne izélj már! - szólt rám. - Inkább menj és aludj, ha fáradt vagy.
- Jó ötlet – ásítottam.

Én el is mentem aludni, csak simán bedőltem az ágyamba, és már el is aludtam, mint akit fejbevertek xD.

Másnap délutánMa is 4-ig dolgoztam, de most szerencsére már megvan James száma, így tudtam neki szólni, hogy vigyen el. Kate-nek az a szerencséje, hogy elől hagyta a mobilját, és így megtudtam benne nézni. Kate telójába így van beírva: "Vén tata". Szegény James.

Mikor hazaértem láttam, hogy Kate a laptopot bújja.
- Ne tudd meg, mi történt – szólalt meg.
- Na mi? - vágatam le magam a kanapéra.
- One Direction szobrok vannak a Madame Tussauds-ban – mondta teljes nyugodtsággal.
- Hogy miiiiiiii???? - pattantam fel. Ha meghallom a One Direction nevet, akkor nyomban átváltozom egy sikítozó, őrülten tomboló tinilánnyá.
- Na akarsz jönni?
- Menjünk már! - ordítottam az ajtóhoz rohanva.
- Ez a beszéd! - nevetett Kate.
- Madame Tussauds vigyázz, jövök xD.
Szerencsére hamar odaértünk. Fél percenként kérdezgettem, hogy: "Ott vagyunk már???" xD. Tisztára, mint valami ovis.

Kb. 1 órát kellett sorbaállni a bejáratnál. Úgy látszik, nem csak Kate hallott az új szobrokról :).
Én tisztára ki voltam akadva, hogy nem mehetek be. Legszívesebben átverekedtem volna magamat a tömegen, és ajtóstul rontottam volna be az épületbe. Úgy látszik a rajongásomhoz társul az agresszív viselkedés is. Szegény Kate-nek hallgatnia kellett a hisztimet. Az őrületbe kergettem. Megértem. Ha találkoznék magammal, akkor tuti, hogy idegesíteném magamat xD. Na ezt mondt jól elmondtam :DD.
Levágtam magam egy padra, és a pulcsim ujját kezdtem el húzogatni (rossz szokás, anyu mindig panaszkodik, hogy ki vannak nyúlva a pulcsik ujjai xD). Nem sokkal később Kate sétált oda hozzám:
- Nézd mi van nálam – dugott az orrom alá két papírdarabot.
OMG! Ezek jegyek. JEGYEEEEEK! Oh yeah xD.
- Irány beee! - kaptam ki a kezéből a jegyeket. Rohantam az ajtóhoz, mint egy őrült, és hát mit ne mondjak, fel is kenődtem rá. Utálom az üvegajtókat... Mindig nekik megyek xD.
Odabent fotózkodtam Rihannával, Lady Gaga-val, és még sok más hírességgel. A végére hagytuk a legjobbat :). A One Direction-t :D.
Rettenetesen gigahatalmas sor volt a szobruknál, de megérte kivárni :).
Lassan odasétáltam, és alaposan szemügyre vettem a szobrokat.
Tisztára, mintha valódiak lennének... - gondoltam magamban.
Nem bírtam tovább. Elkezdtem sikítozni, és beálltam közéjük. Kate lekapott minket. Utána következett egy-egy kép mindegyikőjükkel. Volt néhány olyan kép is, amin Louis-t ölelgetem, vagy puszilgatom xD. Ha Kate nem állít meg, akkor simán lesmároltam volna a szobrot :DD.
- Liv, ez csak egy szobor – mondta.
- De olyan igazi – mondtam szinte áhítattal xD.
- Annak tűnik, de tudod nem minden az, aminek látszik – figyelmeztetett.
Kate meg a jó tanácsai... Az elején hülyeségnek gondolod amit mond, de a végén rájössz, hogy hasznos volt a számodra :).

- Tudom, tudom – helyeseltem. - Jajj. Most úgy felkapnám ezt a szobrot, és hazarohannék – mutattam Lou szobrára.
- Ne beszélj hülyeségeket, elkapnának xD.
Még Kate is simán megfújná a szobrokat, de tudja, hogy elkapnának minket. Mondjuk neki van elég pénze, hogy csináltasson magának :).
- Te, Kate – ráncigáltam a pulcsiját.
- Mi van? - kérdezte ingerülten.
- Vegyél nekem Louis szobrot – néztem rá cukin. - Ó, és Kevin-t se felejtsd el xD – helyesbítettem.
- Majd szülinapodra kapsz – vágta rá.
- De az sokára lesz – nyafogtam.
- A kis telhetetlen... Örülj, hogy kapsz. Kibírod – nevetett.
A Madame Tussauds után, még elmentünk megnézni a Big Ben-t, átsétáltunk a Tower Bridge-en, és persze felültünk a London Eye-ra is :).
Elkészültek az elmaradhatatlan "Pózolj a telefonfülkénél" és a "Pózolj az emeletes busznál" képek is xD.
Elmentünk még a Trafalgar Square-re is :) Tele volt galambokkal.
- KEVIIIIIIIIIIIIIN! - ordítottam magamon kívül xD. Kicsit se néztek hülyének. Még sikerült is megfognom az egyiküket (mármint az egyik galambot xD). Ő lett az én Kevinem :). Majd jövök meglátogatni :D.
Este hulla fáradtan estünk be a lakosztályunk ajtaján. Azt hiszem, félúton a szobámba menet elaludtam a padlón xD.

MIndjárt jön a kövi, és mégegyszer bocsi :)

~ Chapter Eight ~

Szóval itt a 8-as is :)
Még egyszer elnézést szeretnék kérni, hogy tegnap nem raktam részt, csak a barátnőmmel mentünk a spar-ba jégkrémet venni, és kicsit elhúzódott xDD

Másnap reggel

Arra keltem, hogy valahol zene szól. Csak a telefonom ébresztőórája volt. Szerencsére Kate nem kelt fel, mert ő jó mélyen alszik. Ránéztem a mobilom képernyőjére, és láttam mennyi az idő. Reggel 6 óra. Uhh... Korán van, de nekem dolgozni kell mennem. Inkább hamarabb keltem, minthogy elkéssek, hiszen ez lesz az első napom.
Volt egy olyan érzésem, hogy elfelejtettem valamit. De valahogy nem foglalkoztam vele...
Gyorsan elmentem eltusolni, majd lementem reggelizni. Kerestem valami ehetőt a hűtőben. Szerencsére találtam is. Tojást. Így hát elkészítettem az én titkos recept alapján készült rántottámat. A felét megettem, a másik felét pedig meghagytam Kate-nek. Kicsit később ittam egy kávét, majd bevetettem magamat a ruhák közé. Csak valami egyszerűt vettem fel, hiszen a munkahelyemen úgyis kapok egyenruhát.

Mielőtt elmentem írtam Kate-nek üzenetet egy papírra.

"Szia. Mikor ezt olvasod, én már nem vagyok itthon. Kaja a hűtőben, a kedvencedet csináltam. Majd délután jövök.
Pussz: Olivia :)"

Szerencsére nem kellett taxiznom, mivel James elvitt. Elvégre erre való egy sofőr, vagy nem?
A munkahelyem egy kozmetikai szereket árisító cégnél volt. Amint belépte az épületbe, rögtön elindultam a főnököm irodája felé. A főnököm egy nagyon kedves nő volt, Sarah Hayes. Elmondta mi lesz a dolgom, és hogy mettől-meddig tart majd a munkaidőm. Hétköznapokon 8-tól 4-ig, szombaton pedig 8-tól 1-ig. A vasárnap pedig szabadnaaap xD.
Sarah megmutatta az öltözőt, ahol átvehettem az egyenruhát, majd máris munkába álltam. Kb. Annyi volt a dolgom, hogy egész nap a recepción üljek, és ha jön valaki akkor segítsek neki :). Nem egy megterhelő munka.

Kate szemszöge

Kb. 12 körül keltem fel. Jól elaludtam. Megtaláltam Liv üzenetét, így lementem a konyhába reggelizni, vagyis ez inkább már ebéd volt xD. Nem tudtam mihez kezdjek, amíg Olivia dolgozik. Úgy döntöttem, hogy filmet nézek. El is indítottam valamit, de fél óra után meguntam.
Áttértem az olvasásra. Kivettem Liv bőröndjéből az Szjg 7-et. Sose gndoltam volna, hogy egy magyar könyv is lehet ilyen jó. Simán best-seller lenne belőle :). Mivel nagyon gyorsan olvasok, néhány óra alatt kivégeztem a könyvet. Unalmamban már keresztrejtvényt fejetettem...
Fél hat körül Olivia esett be az ajtón hulla fáradtan. Odavonszolta magát a kanapéhoz, és ledobta magát.
- Na mi az? Ilyen fárasztó volt a munka? - kérdeztem tőle nevetve.
- A munka könnyű volt. A hazajövetel volt nehéz, mert valaki elfelejtette megadni James számát, és így nem tudtam neki szólni, hogy jöjjön értem. Másfél órát kellett gyalogolnom.
- Ja, hupsz. Bocsi, nem is gondoltam bele abba, hogy hogyan fogsz hazajönni...
- Hát köszi – mondta durcásan.
- Jajj ne haragudj már te szamár! - nevettem, de Olivia csak még jobban bedurcizott, amitől én elszomorodtam.

- Bevetted! - röhögte el magát kis idő múlva :).
- Ó de kis szenya vagy xD.
- Hogyis haragudhatnék rád? Szinte a tesóm vagy :) - mondta, és én megöleltem.
- Nálad jobb barátnőt kívánni se lehetne – mondtam neki.
- Tudom – kuncogott.
- A kis egós xD.
- Te beszélsz???

Elvoltunk egy darabig azzal, hogy eldöntsük ki az egósabb. Végül abban egyeztünk meg, hogy mindketten ugyanannyira azok vagyunk. De Olivia jobban xD.
- Júúj!
- Mi van már? - kérdezte fáradtan az én barátosném.
- Totál elfelejtettem valamit megkérdezni. Találtál valami jó viccet??? - kérdeztem úgy, hogy már majdnem belebújtam az arcába xD.
Tudniillik, hogy én mániákus viccgyűjtő vagyok :). Van egy üres könyvem, amibe leírom a legjobbakat. Ez az új hobbim :D.
- Hát talán – mondta Liv.
- Júúúj – sikitoztam. - Mondjaaaaad!
- 1 feltétellel.
- Mi az? - kérdeztem gyorsan.
- Szállj ki a képemből xD.
- Okés – hátráltam egy kicsit.
Végre belekezdett a viccmesélésbe :). A legtöbb szuperkirály volt. Fel is írtam őket.
Este támadt egy nagyon jó ötletem :).
- Tudom mit csinálunk ma! - kiáltottam.
- Csak nem a Phineas és Ferb-ből idézel? - kérdezte Liv röhögve.
- Neeem! Jajj amúgy holnap xD. Ma már nem lenne elég időnk – gondolkoztam.
- Miért mit fogunk csinálni???
- Megnézzük a várooost! - kiáltottam lelkesen xD.

Akkor holnap jön a folytatás ;)

~ Chapter Seven ~

Nagyon sajnálom, de tegnap nem tudtam részt felrakni :/
De most akkor hozok 2-t is :)

Leszállás után rögtön keresni kezdtem Kate-et a szememmel. Meg is találtam. Bent volt az épületben, és pont háttal állt nekem. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem rohanni felé.
- KATIEEEEE! - kiabáltam, majd ráugrottam a hátára. Szerencsésen hasra is esett xD.

- Liv, normális vagy te? A szívbajt hoztad rám – mondta, majd megölelt. Azt hittem megfulladok. Kicsit erős a szorítása :D.
- Igen, normális vagyok, csak el sem hiszem, hogy itt vagyok végre Londonban - mosolyogtam az én lüke barátosnémra xD.
- Na gyere, menjünk a kocsihoz, majd elküldöm James-t a csomagjaidért – mondta, majd magával ráncigált.
- Ki az a James? - kérdeztem.
- James az én inasom, és egyben sofőröm is. Na meg cipeli a csomagokat – mondta Kate olyan hangnemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mondjuk ő már megszokta ezt a nagy luxus-t. Én erről, csak álmodhatok, vagyis mostmár nem :). Mostmár én is belecsöppentem ebbe a világba.

- Ja, oké – mondtam röviden. Most mit bonyolítsam a témát...

A bejáratnál megtorpantam.
- Kate! - kezdtem ráncigálni a felsőjét. - Ugye nem a limóval jöttél?
- Még jó, hogy azzal jöttem – mosolygott.
- Mik vagyunk mi, hogy limóval járunk? Talán sztárok? - kérdeztem hülyeségből.
- Nem. De majd sztárok leszünk xD.
- Ha te mondod... - hagytam rá.
- Amit én mondok, az úgy is van! - jelentette ki. Hát igen, ő ezt hiszi xD.

A kocsinál egy idősebb férfi állt. Mármint nálunk idősebb xD. Olyan kb. 25 körüli emberke. Mikor odaértünk, Kate így szólt:
- Olivia, ő itt James. James, ő itt Olivia – mutatott be minket egymásnak.
- Üdvözlöm kisasszony – mondta udvariasan. Kate szerint, az alkalmazottaknál márcsak így szokás.
- Jó napot James, nagyon örülök a találkozásnak.
- Ez mind szép és jó, de nem mehetnénk már? Van egy rakás mesélnivalónk egymásnak – szólt ki Kate a limóból.
Ígyhát el is indultunk. Amikor megálltunk a hotel előtt én ennyit bírtam mondani:
- Hogy a kutya, meg a macska, meg a ló, meg a szamár rúgja meg xD.
- Tetszik? - kérdezte Kate.
- Egyszerűen imádom – mondtam, majd berohantam az ajtón.
Ez a hely giga luxus. Ha a La Fayette hotel volt csicsás, akkor ez meg giga mega puccos xD. Mint később megtudtam, a bejárat fölötti "Park Plaza County Hall" felirat aranyból van. Hát én csak ámuldoztam, amíg fel nem értünk. Vagyis igazából fent is ámuldoztam, csak Kate letámadott a kérdéseivel :D.
- Na mesélj!
- Mégis mit? - értetlenkedtem.
- Hát úgy minden fontos dologról, ami azóta történt, amióta nem láttuk egymást. Például mi volt Párizsban?
- Fúúú, hát nem tudd meg, hol voltam...

- Kivele! - követelte.
- Kezdtem az elején... - kezdtem bele. Elmeséltem neki mindent, azt, hogy elmentem Juliette-hez, utána meg elmentünk a koncert-re, és hogy ott kiket láttam, és persze ki nem hagyhattam volna, hogy Louis tudja a nevemet. Oh yeah xD.
Ezek után beszéltem a régi osztályomról, meg anyuékról, meg úgy mindenről :D.
Azt a témát, ami a legjobban érdekelte, direkt a végére hagytam. Na vajon mi lehet az a téma? Hát persze, hogy: "A fiúk".

- Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy te még sosem jártál senkivel, és még nem is csókolóztál.
- Ez az igazság. Még sosem voltam szerelmes. Várok a nagy Ő-re :) - álmodoztam.
- Elég régi módi a gondolkodásod – rángatott vissza a valóságba.

- Nekem így tökéletesen megfelel. Amúgy veled mi a helyzet?
- Hát én most fülig szerelmes vagyok – mondta mosolyogva.
- Ki a szerencsétlen áldozat? - kérdeztem nevetve, mire ő csúnyán nézett.
- A neve Chris, és nagyon kedves, meg minden. Mutatok róla képet – mondta, majd kirohant, és egy fényképpel a kezében tért vissza. A képen ők voltak, és nagyon jól mutattak egymás mellett. Ez a Chris gyerek nekem így ránézésre, a kép alapján nem szimpi. Olyan tipikus újgazdag seggfej kinézete van. Na jó, ne általánosítsunk. Hiszen az emberek különböznek, és a külső nem minden.

- Van egy jó ötletem. Össze foglak hozni a haverjával – megint kiszaladt, és ismét behozott egy képet. Egy szőke deszkás srác volt rajta. Jól nézett ki, de valahogy olyan, nem is tudom...

- Na mit gondolsz? - kérdezte Kate bizakodóan.
- Nem az én esetem – vágtam rá.
- Na akkor milyen a te eseted?
- Hát... Bara hajú, kék szemű, kb. 175 cm magas, és a neve Louis Tomlinson xD – válaszoltam röhögve, majd hozzátettem: - Álmodik a nyomor :D.
Az este további részében is beszélgettünk. Szerintem minden létező témát kitárgyaltunk. Kb. Éjfél felé úgy döntöttünk, hogy ideje aludni menni.

Mindjárt hozom a kövit :)

~ Chapter Six ~

Na sikerült magamat géphez kényszeríteni :D
Ma annyira felidegesítettem magam az egyik hülyeségemen, hogy az nem igaz xD Na de ki a fene gondolná, hogy az infóverseny feladatlap két oldalas? :O most komolyan... és erre még azt mondják, hogy ha megcsináltam volna, akkor nyerhettem volna hát fúúúúúúúúúúúúúúúúúú
Bocsi, de ezt ki kellett adnom magamból :D
Jöjjön a rész :)

Csörgött a telóm, így felkellett vennem.
- Halló? - kérdeztem boldogan és franciául.
- Olivia, te vagy az? - kérdezte Anne.
- Ja, bocsi, igen én vagyok. Miért hívsz?
- Sikerült jegyet foglalnom a következő gépre, ami egy óra mulva indul. Vissza kellene jönnöd minnél hamarabb.
- Jajj, ne! Pont most? Rendben, sietek – mondtam szomorúan, majd bontottam a vonalat.
- Ki volt az? - kérdezte Juliette, mert látta, hogy szomorú vagyok.
- A repülőtérről hívtak, hogy mennyek oda, mert a következő gépre foglaltak nekem jegyet, ami 1 óra mulva indul. Így nem tudok találkozni a fiúkkal – keseregtem. - Kérhetnék tőled valamit? - támadt hirtelen egy ötletem.
- Persze. Mi lenne az?
- Léccy kérj nekem autogrammot. Léccy, léccy, léccy :). Utána meg majd küldd el nekem postán.
- Rendben. Na, de menj, le ne késd a gépet. Hívok neked egy taxit, mert nem tudlak kivinni. Nekem még maradnom kell – mondta Juliette.

- Amúgy biztos, hogy jó voltam? - kérdeztem félve.
- Jó voltál, nyugi – mosolygott.
- Ugye ezt most nem azért mondod, hogy megnyugodjak?
- Én? Dehogy is! Tudod, hogy csak az olyan dolgokat dícsérem, amik tényleg jók, tehát magamat – röhögött.
- És mostmár engem is – vágtam rá :).
Idő közben kisétáltunk az épület elé.

- Amúgy ne búsulj, van egy olyan érzésem, hogy fogsz te még találkozni a One Direction-nel.
- Úgylegyen :).
- Nekem vissza kell mennem – mondta Juliette. - Még van pár elintézni való.
- Oké. Szia, vigyázz magadra – mondam neki, miközben jó szorosan megöleltem. Szegényből majdnem kiszorítottam még a szuszt is xD.
- Szia. Hidd el, fogunk még találkozni. Hamarabb, mint gondolnád – jegyezte meg.
Nem tudtam megkérdezni, hogy mégis, hogy érti ezt, mert megérkezett a taxim. Gyorsan beszálltam, és elindultam a reptérre.
A reptéren minden simán ment, már bele jöttem ebbe a repülősdibe xD.

Egyszer csak eszembe jutott valami. Szólni kéne Kate-nek. Előkaptam a telómat, és már tárcsáztam is.
- Halló? - szólt bele a telefonba Kate.

- Szia, én vagyok az, Olivia.
- Szia Liv. Mikor jössz már végre?
- 7-kor indul a gépem, szóval 8-ra ott vagyok- mondtam. - Vagyis...várj! 7-re vagyok ott, az időeltolódás miatt.
- Oké – nevetett. - Na és melyik reptéren szállsz le?
- A Heathrow-i reptéren :).
- Na akkor majd 7-re kimegyek eléd barátosném xD.
- El ne késs te lüke. Mindig is meg akartam csinálni, azt, amit a filmekben szoktak. Tudod, amikor leszállok a gépről, és megpillantom a legjobb barátnőmet, és a nyakába ugrok xD.
- Jól van :). Legyen neked gyereknap. Összehozzuk :D.
- Úgy legyen, vagy akkor életed végéig ezzel foglak piszkálni xD.
- Jól van naaaaa! - mondta Kate.

- Csak vicceltem te kuku /ezt a szót csak néhányan ismerik xD/.
- Remélem is :D.
- Nekem mennem kell, mert még miattad lekésem a gépet. Akkor már 7 előtt 5 perccel legyél a reptéren. Ne feledd 7 előtt 5 perccel.
- Jól van, felfogtam, sziaaa – kiabálta bele a telefonba xD.
- Csáóóóó.
Imádom idegesíteni Kate-et. Ilyenkor mindig bedurcizik, én meg hatalmasakat röhögök rajta xD. Tévedés ne essék, én nem vagyok gonosz, csak fura a humorom :D.
Hát igen... Csak ezt az én "fura" humoromat nem mindenki tudja értékelni xD. Sajnálom azokat az embereket, együtt érzek velük :).
Kb. 5-10 perc múlva szólították a gép utasait, szóval elindultam. Mostmár szerencsére megtaláltam, hogy hová kell mennem, de csakis azért, mert Anne megmondta xD. Mihez kezdenék nélküle?
Az 1 órás út alatt az újságomat, a Popcorn-t olvasgattam. Az 1d-ről mindig van benne valami :). Mondjuk az egyik ismerősöm, Bianca szerint, idézem: "ezzel rontják az újság színvonalát" xD. Ugye milyen költői :D ? Hát ez az ő véleménye. Valamiért nem szereti a One Direction-t. Sam-mel még posztereket is gyilkoltak :'(. De mostanában, már leálltak ezzel. Nagy szerencséjük xD. Egyszer úgyis átállítom őket a "sötét oldalra" xD, ahogy ők mondanák :D.
Mielőtt leszálltam a gépről, megnéztem, hogy mindent elpakoltam-e. Kivételesen minden meg volt :). Kicsit fura, mert valamit mindig elhagyok. Kicsit szétszórt vagyok.
Leszállás után rögtön keresni kezdtem Kate-et a szememmel. Meg is találtam. Bent volt az épületben, és pont háttal állt nekem. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem rohanni felé.
- KATIEEEEE! - kiabáltam, majd ráugrottam a hátára. Szerencsésen hasra is esett xD.

Holnap folyt köv :) ÉÉÉSSSS... Most aludtam be xD

~ Chapter Five ~

Helló :)
Olyan álmos vagyok... De be kapcsoltam azért a gépet, hogy feltegyem a részt xD

- El kell menned? - kérdeztem, miután letette a telefont.
- Igen, de te is jössz – mondta vidáman.
- Szuper. Na, és hova megyünk?

- Koncertre – válaszolta Juliette.

- Milyen koncertre? - kérdeztem kíváncsian.
- Egy általam szervezett koncertre – mosolygott.
- De ki lép fel??? - faggattam.
- Majd megtudod.
Óóóó. A kis gonosz xD. Annyira kíváncsi vagyok, hogy az nem igaz :D. Áááá érjünk már oda! - gondoltam, mikor már a kocsiban ültünk.

- OMG – mondtam, amikor megérkeztünk.
Egy hatalmas nagy aréna előtt álltunk meg. A neve, Bercy Sportcsarnok. Giga mega hiper szuper hatalmas xD, ráadásul akkora tömeg állt sorba a bejáratnál, hogy én annyi embert egy helyen még sose láttam. Voltak vagy 100.000-en :). Mind visító tinilányok. Ezt most úgy mondom, mintha én nem egy lennék közülük :D.

Szerencsére nem kellett végigállni a sort. Mivel Juliette a szervező, ezért mi a hátsó ajtón menntünk be. #édesélet xD. Bárcsak minden ilyen könnyen menne.

Odabent nagyon ismerős embereket láttam. Volt egy nagydarab biztonságiőrre hasonlító emberke, és volt egy szőke kislány is. Biztos voltam benne, hogy láttam már őket valahol... Na, de hol?

Ezen gondolkodtam, egészen addig, amíg egy szőke srác rohant el mellettem, a kezében egy rakás kajával. Egyből felismertem. Ő volt Niall Horan. De, ha őt itt van, akkor itt a One Direction. Akkor ez egy One Direction koncert.
Azon nyomban ugrálni kezdtem, és befogtam a számat, hogy ne sikítozzak. Amikor kicsit lenyugodtam, odarohantam Juliette-hez, aki éppen azzal a nagydarab emberkével beszélgetett. Mostmár őt is felismertem, ő Paul, a fiúk menedzsere. Akkor az a szőke kislány pedig Lux volt :)
- Juliette, ez most tényleg egy One Direction koncert, vagy csak álmodom? - kiabáltam neki angolul.
- Nem értem – mondta franciául.

 Elismételtem neki franciául is, mire csak bólintott. Láttam rajta, hogy van valami probléma.

- Valami baj van?
- Hát... igen – mondta szomorkásan.
- Mondd el, hidd el jobb lesz – bíztattam.
- Oké. Szóval... Mindent szuperül megszerveztem, de egy dologra nem gondoltam...

- És mégis mire?

- A közönség nem fogja érteni, amit a srácok mondanak. Hogy lehetek olyan hülye, hogy erre nem gondoltam?

(Megjegyzés: lehet, hogy a koncerteken nincs ilyen emberke, de itt most lesz xD)

- Nyugodj meg, nem vagy hülye. Mindenki követhet el hibákat. Amúgy meg van egy jó ötletem, hogyan oldjuk meg a problémát – mosolyogtam.
- Mégis hogyan? - kérdezte Juliette.
- Itt vagyok én – láttam rajta, hogy nem érti, így el kezdtem neki magyarázni. - Felsőfokon beszélem az angolt és a franciát, szóval én tudnék fordítani.

- Mit csinálnék én nélküled? - ugrott a nyakamba. - Te vagy a koncert megmentője.
- Jajj, ne túlozz! - mondtam nevetve.
Megmutatta, hogy hova kell mennem, és elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom :). Én fogom felkomferálni (vagy hogy kell leírni xD) a One Directiont. Ez életem legszebb napja.

Egy szemüveges emberke szólt, hogy kezdhetek. Nyeltem egy nagyot, majd bekapcsoltam a mikrofont.
- Sziasztok :). Üdvözlök mindenkit a ma esti koncerten. Az én nevem Olivia, és én fogok nektek fordítani. Na ennyi elég is rólam, hiszen nem azért jöttetek, hogy engem hallgassatok – nevettem. - Itt is van akikre vártatok. Fogadjátok sok szeretettel a One Directiont!

Az összes néző sikítani kezdett, mondjuk meg tudom őket érteni.

- Helló Directionerek! Örülünk, hogy ennyien eljöttetek. - mondta Louis. - Most pedig nagy tapsot Oliviának, aki megmentette a koncertet.
- Köszi Louis – köszöntem meg, majd lefordítottam amit mondott :).

Váááááááá. Tudja a nevemet :). Ez olyan szupiiiiiiiii xD.

Elénekelték az összes dalukat a Take Me Home albumról. És még ráadásként a Red Nose Day alkalmából készített új dalukat is. Az én személyes kedvencem a One Way Or Another volt :), ugyanis az a kedvenc zeném.

- Örülünk, hogy eljöttetek. Szeretünk titeket. Sziasztok – köszönt el Harry, majd levonultak a színpadról. Húú, de hamar elrepült az idő. Mintha csak most kezdték volna a koncertet, és már váge is.

Hirtelen Juliette rohant be a szobába, ahol voltam.

- Ügyes voltál, Csajszi :) - ugrott a nyakamba. - Most pedig gyere velem. Találkozhatsz a fiúkkal.
- Hogy mi? - kérdeztem totál döbbenten. - Ez most tök komoly? Úristen.

Csörgött a telóm, így felkellett vennem.
- Halló? - kérdeztem boldogan és franciául.
- Olivia, te vagy az? - kérdezte Anne.
- Ja, bocsi, igen én vagyok. Miért hívsz?
- Sikerült jegyet foglalnom a következő gépre, ami egy óra mulva indul. Vissza kellene jönnöd minnél hamarabb...

Na én megyek alszok xD Nem akarok a gép ekőtt bealudni :D Holnap lehet kicsit későn jön a rész, mert infó versenyre megyek és utána tuti fáradt leszek
Jó éjt ;)

~Chapter Four ~

Szió :)
Itt a friss :D

- Kedves Utasaink! Viharba keveredtünk, így nem tudjuk folytatni az utunkat. Kénytelenek vagyunk leszállni a legközelebbi repülőtéren, ami Párizsban van.

Párizs? Mi az, hogy Párizs??? Nekem Londonba kell mennem. Totál ki voltam akadva. Gyorsan odahívtan Anne-t.
- Anne, mi történt?
- Mint ahogy a pilóta is mondta, viharba keveredtünk, ezért le kell szállnunk a legközelebbi repülőtéren.
- Jó ezt tudom, de inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan fogok eljutni Londonba.
- Tudod mit? Add meg a számod, és a következő Londonba induló gépre foglalok neked jegyet. Egyelőre még a vihar miatt biztos nem indítanak, de majd felhívlak, hogy gyere. Addig meg nézz szét a városban :) - mondta kedvesen.
- Rendben.
Gyorsan lediktáltam neki a számomat (szerencsére fejből tudom xD), mielőtt leszálltam.
Gyorsan felhívtam anyut, hogy tájékoztassam az eseményekről, utána Kate-tel is beszéltem, hogy csak később tudok menni, mert van egy kis probléma.
Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, amíg várakozok. Egyszer csak hirtelen eszembe jutott valami. El is felejtettem, hogy nekem van Párizsban egy nénikém, Juliette. Gyorsan kikerestem a névjegyzékben, és benyomtam a hívás gombot.
- Halló? - kérdezte Juliette franciául.
Ja igen, nem is mondtam. Juliette francia.
- Szia Juliette, Olivia vagyok – mondtam neki, szintén franciául. Na ilyenkor örülök, hogy franciából van felsőfokú nyelvvizsgám. De csakis azért van, mert anyuék addig piszkáltak, hogy tanuljak nyelveket, hogy a végén rászántam magam. Végülis jól jött, hogy leszálltunk Párizsban, mert így tudom gyakorolni a nyelvet :).
- Szia. Hogy vagy? Miért hívtál?
- Hát jelenleg nem vagyok túl jól. Kellene egy kis segítség – feleltem.
- Miben segíthetnék? - kérdezte Juliette aggódva.
- Párizsban vagyok... - keztem.
- Mit keresel te Párizsban? - vágott közbe.
- Éppen Londonba tartotta repülővel, amikor a gép viharba került, így le kellett szállnunk. Most éppen várom, hogy elvonuljon a vihar, de szerintem még eltart egy darabig, és hát nem akarok egész nap a reptéren ücsörögni – magyaráztam.
- Értem. Akkor addig gyere el hozzám. Elmegyek érted. Melyik repülőtéren vagy?
- A Le Bourget repülőtéren.
- Oké. Kb. 20 perc és ott vagyok. Gyere a főbejárathoz – utasított.
- Rendben. Akkor a főbejáratnál várlak. Szia – köszöntem el.
- Szia.
Elindultam a bejárat felé, és elkezdtem gondolkozni. Leginkább azon, hogy vajon hogy nézhet ki Juliette, ugyanis imád stílust váltani. Volt már emós, rocker és barbie baba is. Mondjuk anyuéktól azt hallottam, hogy mióta megtalálta a számára tökéletes munkát, azóta normális a stílusa. Na, majd meglátom xD.

Letelt a 20 perc, és egy vadi új csillogó piros kocsi állt meg azz épület előtt. Juliette szállt ki belőle. Rögtön felismertem, mert ugyanúgy nézett ki, mint a nagy stílus váltások előtt. Hosszú vörös haja volt, és zöld szeme.

Amikor észrevett rögtön elkezdett ugrálva integetni (nálunk ez a megszokott üdvözlés xD). Odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Ő olyan nekem, mintha a nővérem lenne.
- Nocsak Olivia, hogy meg nőttél. Igazi nő lett belőled – mondta nevetve.
- Hát igen. A te stílusod, meg újra a régi. Mégis mi történt, hogy visszatért a régi Juliette? - kérdeztem.
- Megtaláltam álmaim munkáját. Mintha nekem találták volna ki :) - mosolygott.
- Na és mégis mi lenne az? - kíváncsiskodtam.
- Rendezvényszervező. Tudod, hogy mindig is imádtam alkotni, és most megtehetem. Jelenleg én vagyok Párizs egyik legmenőbb rendezvényszervezője.
- Gratulálok.
- Köszi. Na de menjünk, és megmutatom neked a várost.
Bepattantunk a kocsiba, és csak úgy száguldottunk az utcákon. Közben Juliette engem kérdezgetett. Anyáékról, a nagyiékról, Kate-ről, és a Londoni utazásomról.

Hirtelen lefékeztünk egy hotel előtt. De még milyen hotel előtt. Simán volt vagy 30 emeletes, és egyszerűen giga mega hatalmas volt xD.

- Aztaaa... Mi ez a hely? - kérdeztem, miközben ámuldoztam.
- Ez a Concorde La Fayette hotel. Itt lakom.

- Itt laksz? - kérdeztem meglepetten.
- Ahha. Gyere megmutatom a lakosztályomat – mondta, majd maga után húzott. A hotel belülről még szebb volt, mint kívülről. Felmentünk a 25-re és megkerestük a 182-es lakosztályt. Gyönyörű szobák voltak, minden tiszta elegáns és csicsás xD. Tiszta luxus.
Juliette éppen telefonált, és hallottam, hogy mennie kell valahová. Nem hallgatóztam, csak véletlenül meghallottam.

- El kell menned? - kérdeztem, miután letette a telefont.
- Igen, de te is jössz – mondta vidáman.
- Szuper. Na, és hova megyünk?

- Koncertre – válaszolta Juliette.

Holnap hozom a folytatást ;)

~ Chapter Three ~

New fejiiii *-*
Jó olvasást ;) Pls komikat :)

- Úristen – csaptam a homlokomra. Nem tudom, honnan indul a gépem.

Teljesen bepánikoltam. Először megpróbáltam leolvasni valamit a táblákról, de igazából azt sem tudtam mit kell rajtuk nézni. Ígyhát áttértem a másik módszerre. A kérdezősködésre.
Kb. 10 embert megkérdeztem, de senki sem tudott segíteni. A nagy rohanásban nekimentem egy nőnek, aki egy stewardess volt.
- Elnézést – kértem bocsánatot.
- Semmi baj – mondta, majd hozzátette: - Valami baj van?
- Hát... igen.
- Mondd el, hátha tudok segíteni.
- Nem tudom honnan indul a gépem. Londonba utazok – mondtam bátortalanul.
- Londonba? Hiszen én pont azon a gépen vagyok stewardess. Gyere velem. Amúgy Anne vagyok, tegezz nyugodtan – mondta kedvesen, és felém nyújtotta a kezét.
Kezetfogtam vele, majd én is bemutatkoztam:
- Az én nevem Olivia.
- Szép neved van – jegyezte meg, majd karon ragadott és elindultunk a gépünk felé. Szerencsésen oda is találtunk, de jól leszidtak minket, hogy majdnem lekéstük a járatot xD.
Gyorsan megkerestem a helyemet, és lecuccoltam :). Kicsit még mindig féltem, hogy le fognk zuhanni.

Nem, ilyenre nem is gondolhatok! Minden rendben lesz – gondoltam magamban.

- Kedves Utasaink! Kérjük foglalják el a helyeiket, és csatolják be az öveiket. Néhány perc múlva megkezdjük a felszállást.

Követtem az utasításokat, és becsuktam a szememet. Éreztem ahogy elindul a gép, de a világért sem nyitottam volna ki a szemem. A felszállás sikeres volt, túléltem xD. A gép nem zuhant le. Legalábbis eddig.

Végre kinyitottam a szemem, és megláttam a felhőket :). Nagyon szépek voltak. Óóó, hogy pont ilyenkor nincs nálam fényképező...

Egy ideig még nézegettem a felhőket, de meguntam. Így volt időm gondolkodni.

El se hiszem, hogy már úton vagyok Londonba. Ez egyszerűen felfoghatatlan érzés :). Kiskorom óta erről álmodtam. Egyszerűen imádom Londont. Egyszer jártam ott, de akkor is csak egy koncerten voltam, szóval nem nagyon tudtam szétnézni. Na majd Kate-et megkérem, hogy vezessen körbe a városban. Jajj... jut is eszembe. Ti nem is ismeritek Kate-et. Mesélek róla egy kicsit.
A teljes neve Kate Wednesday. Ő is félig angol, félig magyar, pont mint, én. Ovi óta ismerjük egymást. Akkoriban Magyarországon lakott. A szülei rettenetesen gazdagok, így rengeteget utaznak. Szerintem már simán körbeutazta a világot xD. A családjának világszerte hotelei vannak, többek közt Londonban is. Ott fogunk együtt lakni :). A Park Plaza County Hall-ban. Láttam róla képeket, és egyszerűen eszméletlen :D. Na de térjünk vissza Kate-hez.
1993. október 27-én született Londonban, szóval ő most 19. A haja vöröses-barna és vállig érő, a szeme pedig mogyoróbarna. Ha valamit szeretnék tőle kérni, akkor mindig Katie-nek szólítom xD. Alacsony, de nagyon erős, bátor és nem ajánlott vitába keveredni vele, mert a dumájával földbe döngöl. Van egy szívecskés tetkó a bal lábán, és egy "I'm a dreamer" felirat a bal karján (ilyen nekem is van, de a jobb kezemen, ez az LB tetkónk) :))). Kate is hatalmas 1D fan, csakúgy, mint én. Minden újságot megvesz, amiben megemlítik őket xD. Kissé megszállott (és akkor még enyhén fogalmaztam xD).

Már évek óta nem találkoztunk, de mindig is ő volt az én legjobb barátnőm. Mindig mellettem áll, akkor is, ha nincs igazam; nonstop (0-24) hívhatom a problémáimmal, még hajnali 3-kor is simán végighallgat xD; és nincsenek titkaink egymás előtt. Mindig mindent megosztunk egymással.
Mondjuk elég furcsa lesz itt Londonban. Szülők nélkül, a legjobb barátnőmmel. És ráadásul még dolgoznom is kell majd. A munka igazából nem is rossz. Kate apukája szerezte nekem. Az egyik ismerősének a cégénél leszek recepciós :). Szóval csak dumálnom kell majd, amit meg szeretek xD.
Jajj ne... Most vettem észre, hogy nincs nálam a fülhallgatóm. Istenem, de béna vagyok. Otthon hagytam.

Habár nem baj, mert jövőhéten anyuék elhozzák. Jövőhéten utánam hozzák majd a cuccaimat, mert ugyebár 1 bőröndnyi ruha nem lesz elég, és az összes cuccomat nem hozhattam magammal. Na majd Skype-on szépen elmondom anyunak, hogy mi kell, és mi nem.

Mivel zenét nem tudtam hallgatni, így játszottam a telefonomon. Pou-val :). Szeretem ezt a játékot, mivel Pou olyan kis aranyos. Ráadásul nagyon jó nevet adtam neki. Louis Kevin Pou xD. De sajna csíkos ruha nincs hozzá :/.

Nem sokkal később totál bealudtam. Az éjjel nem sokat aludtam, mert tegnap fent voltam vagy éjfélig, mivel Bianca-tel dumáltam Msn-en.

Bianca egy amerikai bartánőm. Vele még New York-ban barátkoztam össze. Csak úgy, mint Sam-mel. Ők ketten mindig együtt lógnak. Egyszerűen elválaszthatatlanok xD.
Fél 4 körül egy hangra lettem figyelmes.
- Kedves Utasaink! Viharba keveredtünk, így nem tudjuk folytatni az utunkat. Kénytelenek vagyunk leszállni a legközelebbi repülőtéren, ami Párizsban van....

Holnap délután jön az új :)

~ Chapter Two ~

Halii :)
Meghoztam a második részt :D
Amúgy bocsi, enyhén smiley mániás vagyok :$

- Várjatok! - mondta anyu, majd beszaladt a konyhába.

- Anyu, sietünk! - figyelmeztettem.

- Tudom, tudom, de ezt majdnem elfelejtettem odaadni – mondta az én kedvenc uzsis tatyómra mutatva.

- Csak nem melegszendvics? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Mi más lenne? - kérdezte anyu nevetve.
- Kösziiiii – mondtam, miközben megöleltem. - MEHETÜNK! - kiabáltam apunak.
Így most már az én kedvenc uzsis tatyóm társaságában indultam el a kocsihoz.

Különben ez a nagy kedvenc uzsis tatyóm csak egy egyszerű kék táska, tele kitűzőkkel. Kb. 5 évesen kaptam, és azóta is ebben hordom a kajámat :) A szívemhez nőtt.
- Olivia, nem felejtettél el valamit? - szólt utánam apu.
Minden megvan. Ööö... Ja, mégsem. A bőröndöm. Hoppá. Otthagytam a lépcső mellett.

Gyorsan beszaladtam, és elkezdtem az ajtóhoz húzni.

- Mindent bepakoltál? - kérdezte anyu.
- Persze – vágtam rá.
- Jobb lesz, ha megnézem, különben még itthon hagysz valamit.

- Anya! Nem kell ellenőrizgetni, már nagy lány vagyok, be tudok egyedül pakolni! - szóltam rá.
De ő mintha meg se hallotta volna, kinyitotta a bőröndömet, szétnézett benne, majd elkezdte sorolni a hiányzó dolgokat:
- Fogkefe, fogkrém, törölköző, mp3(enélkül nem bírok meglenni) hiányzik, de persze a Szent Johanna Gimi összes része itt van.
Most jött volna az a rész, hogy azzal az „Én megmondtam'” nézéssel bámul rám, de én addigra, mire lehetősége lett volna rá, már az emeleten voltam.

Berohantam a szobámba, gyorsan összeszedegettem a hiányzó cuccokat, felkaptam az asztalomról a Take Me Home CD-met(hogy is felejhettem el berakni?), kirángattam a szekrényből egy pulcsit(ki tudja milyen idő van Londonban xD), majd baktattam is lefelé a lépcsőn.

- Most már itt van minden – mondtam anyunak.
Gyorsan bedobáltam a kezemben lévő tárgyakat a bőröndömbe(kivéve a pulcsi), aztán megint jöhetett a szenvedés a cipzárral. Szerencsére most gyorsabban megoldottuk, mint legutóbb.
- Na most már tényleg mennyünk, mert még a végén nem érünk ki időben a repülőtérre.
- Szia anyu, vigyázz magadra! - köszöntem el anyutól, most már tényleg.
- Te is kicsim.
Apuval bepakoltunk a csomagtartóba, majd be is pattantunk a kocsiba. Én még visszaintegettem anyunak.
10 perc alatt odaártünk a reptérre, különös módon nem kerültünk dugóba. Amikor beléptünk az épületbe, hát én totál elámultam. Még sosem jártam itt Ferihegyen. Azta de sok ember van itt xD.

Megkerestük az én pultomat, és beálltunk a sorba. Várakozás közben megcsörrent apu mobilja, így félrevonult telefonálni. A beszélgetés nem tartott sokáig, de amikor visszajött, így szólt:
- Sajnálom kicsim, de nem tudok veled itt maradni. Behívtak a munkahelyre.

- Semmi baj, menj nyugodtan – mondtam szomorúan. Francos munkahely, hogy miért pont ilyenkor kell behívni aput...
- Ugye nem haragszol? - kérdezte.
- Dehogy is.
Láttam, hogy apu mondani készül valamit, de sejtettem, hogy mit, így megelőztem:
- Tudom, tudom, vigyázzam magamra, ne csináljak semmi hülyeséget, és ne álljak szóba idegenekkel.
- Az én lányom – mondta apu mosolyogva.
- Kié másé?

- Na most már tényleg mennem kell, ha leszállsz, akkor írj sms-t.
- Oké. Szia, és vigyázz magadra és persze anyura is.

Megöleltem, megpusziltam, majd elsietett.

Kár, hogy nem maradhatott itt velem apu, így nincs velem senki aki megnyugtathatna. Nagyon aggódom, ugyanis még sosem utaztam repülővel. Amilyen szerencsétlen vagyok, még a végén lezuhan, vagy belecsap a villám.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amíg sorra nem kerültem.

Sikeresen leadtam a csomagokat, becsekkoltam, és átvettem a beszállókártyámat.
- Első repülőút? - kérdezte a pult mögött álló nő.
- Igen – mondtam bátortalanul.
- Nyugodj meg, semmi baj nem lesz – mosolygott bíztatóan.
- Rendben.

Így már egy kicsit megnyugodtam, de még mindig volt bennem egy alap félelem.

Az átvizsgáláson szerencsésen átjutottam, majd kerestem egy helyet ahova leülhetek, és megettem az egyik melegszendvicset. Később vettem még innivalót, és egy újságot is, hogy ne unatkozzak az út alatt. Mondjuk 2,5 óra alatt ott vagyok, szóval az nem olyan sok idő.

Egy olyan újságot vettem amiben voltak poszterek is. Úúú mi is a címe? Ja, igen. Popcorn. Minden hónapban megveszem, sőt még a különszámokat is :). Mániákusan gyűjtöm a posztereket, és a dalszövegeket. Meg persze mindig jó cikkek vannak benne, amiket egytől-egyig el is olvasok.

Kicsit belelapozgattam, és így hamar el is telt a hátralévő idő.
- Megkérjük a Londoni gép utasait, hogy kezdjék meg a beszállást – mondta be egy női hang a hangosbemondóba.

- Úristen – csaptam a homlokomra. Nem tudom, honnan indul a gépem...

Jaaaajj.... Olyan álmos vagyok :D Megyek TV-zni, és holnap jön a kövi ;) Pussz :*

~ Chapter One ~

Hali :)
Itt az első fejezet, remélem tetszeni fog a történet. Ha lehet, akkor léccy írjatok komiban egy rövid véleményt ;)

- Kislányom! Itt az ideje, hogy végre fölkelj! - rontott be a szobámba anyu, és kihúzta a függönyt, hogy beengedje a napfényt.

- Anyuuuuuu! Még öt percet! - kérleltem álmos fejjel.

- Nincs öt perc! Most azonnal fölkelsz – rángatta le rólam a takarót (vagyis csak próbálta :D ). - Még be sem pakoltál. Talán le akarod késni a gépet?

- Mi???? - most jutott eszembe, hogy ma repülök Londonba. - Dehogy is!

- Jó, de akkor gyorsan öltözz fel, és pakolj össze, mert 12-re ott kell lenni a repülőtéren. A géped 2-kor indul.

- Jól van.

- Nem jól van, hanem igen anya.

- Jól van – mondtam, mire ő csúnyán nézett. - Amúgy hány óra van?

Ránézett az órájára: - Egészen pontosan 9:15.

- De akkor durván 2 órám van összepakolni – kaptam észbe.

- Bizony, úgyhogy azt javaslom, hogy kezdj is neki - szólt rám.

- Előbb azért reggeliznék.

- Majd csinálok neked valamit és felhozom – mondta, majd kiment és becsukta azt ajtót.

Szóval... Pakolás. Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Mindig is utáltam pakolni, mert sose tudtam eldönteni, hogy mit vigyek, és mit ne. Na de 2 óra alatt hogy fogok végezni? Szívem szerint vinném a házat is :).
Gondoltam, hogy ha pakolás közben tv-t nézek, akkor az segít valamennyire ( nem tudom, hogy miért gondoltam ezt xD). Csak váltogattam a csatornákat, amikor a zenecsatornán meghallottam a Live While We're Young-ot a One Direction-től (egyik kedvenc zeném * . *). Gyorsan visszatekertem az elejére (isten áldja azt, aki feltalálta a visszatekerhető tv adást xD), felpattantam az ágyamra, és felhangosítottam a tv-t. Hangosan énekeltem a dalszöveget a fiúkkal, miközben az ágyamon ugráltam. A szomszéd pont belátott az ablakomon, és kicsit furán nézett rám, de se baj, így éreztem jól magam :D.

Miután lement a szám, rájöttem, hogy 1D hétvége van, így pakolás közben hallgattam a zenéjüket. Olyan... nem is tudom leírni, hogy mennyire, de mennyire tehetségesek és cukik * . * :).

Egyébként az a nagy pakolás annyi volt, hogy fogtam minden olyan ruhámat, amiről úgy gondoltam, hogy fel is fogom venni, és bevágtam a bőröndbe. Majd összeszedegettem a további fontos dolgokat, pl.: könyvek, cd-k, poszterek (természetesen a nagy részük 1D xD), stb.
Miután úgy gondoltam, hogy minden a helyén van, megpróbáltam összehúzni a bőröndöm cipzárját. Hát nem ment. Nagyon nem xD.

Így hát lekiabáltam apunak:
- Apuuuu! Léccy segíts behúzni a bőröndöm cipzárját!

- Megyek! - hallottam a hangját a folyosóról. Hoppá. Akkor nem is kellett volna kiabálnom :D.

- Bocsi a kiabálásért, de nem tudtam, hogy itt vagy fent – mondtam, majd megláttam a tányért, amit a kezében tartott. - Azt nekem hoztad?
- Igen, tessék, anyu küldi – adta kezembe a melegszendvicset. Az én anyukám egy igazi gondolatolvasó. Mindig tudja, hogy mire vágyom. És ez jelen pillanatban 2 melegszendvics ketchuppal, majonézzel, és Nestea-vel :).

- Köszi :) - öleltem meg, majd bementünk a szobámba.
Én ráültem a bőröndöm tetejére, és ott ettem, miközben apu a cipzárral küszködött xD. Ő se ment többre, mint én :).
- Együtt biztos sikerül – gondolkodtam. Így hát meg is próbáltuk. Nagy küszködések árán, de a bőrönd cipzárját behúztuk xD. Ez az.

- Köszi a segítséget.
- Nincs mit – mondta apu. - De öltözz fel gyorsan, mert lassan indulnunk kell a reptérre, és még anyutól is el kell köszönni.

- Rendben. 5 perc, és kész leszek.
Hát abból az 5 percből szerintem lett 10 is. Egy fekete térdnadrágot, converse cipőt, és egy fehér ujjatlan felsőt vettem fel. Teljesen fel kellett túrnom a szekrényemet :D.
Megfogtam a bőröndömet, és elkezdtem az ajtóm felé húzni. Nehezebb volt, mint gondoltam. De valahogy sikerült levinnem a lépcsőn anélkül, hogy elesnék. És ez nagy csoda az én esetemben.

- Mehetünk? - kérdezte apa.
- Még elbúcsúzom anyutól.
- Rendben.
- Anyuuuu! Gyere elbúcsúzni, mert megyünk – kiabáltam.
- Jövök! - válaszolta.
Odaszaladt hozzám, én pedig szorosan megöleltem. Tudtam, hogy most hosszú ideig nem fogunk találkozni. Nehéz lesz nélküle.
- Köszi a szendvicset, és mindent amit értetem tettél eddigi életemben. Most itt az ideje, hogy egyedül boldoguljak. Majd meglátjuk, hogy fog menni – mondtam könnyes szemmel.
- Nincs mit kicsim, bármit megtennék érted.
- Szeretlek anyu!
- Én is szeretlek kicsim! Vigyázz magadra!

Még egyszer megöleltük egymást, és láttam anyun, hogy mindjárt elsírja magát. Hát igen. Nem könnyű elengedni a mi kicsi lányunkat Londonba, hogy ott éljen.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte újból apu.
- Persze – vágtam rá.
Már el is indultunk volna, mikor anyu megszólalt:
- Várjatok...

Holnap jön a folytatás :) 

~ About me ~

A nevem Olivia Green. De a barátaim leginkább Liv-nek szólítanak (ha idegesíteni akarnak, akkor simán Oli-nak neveznek xD). 1994. június 8-án New Yorkban születtem (most 18 vagyok), három évig ott éltünk és utána költöztünk Magyarországra. Apa amerikai, anya pedig magyar. Nos... öhm... mit is mondhatnék magamról?

Szőke derékig érő hajam és kék szemem van. De sajna az alakom nem a legjobb és emiatt rengeteget csúfoltak már. De vannak akik így szeretnek, és ez a legfontosabb. 4 nyelven beszélek: angol, magyar, francia és német. Meg a szeretlek szó minden nyelven :D

A családom nem túl gazdag, de azért nem is szegény. Mindenünk megvan ami csak kell. Nincsenek testvéreim, de van egy kutyám ( Pufi ) és egy hörcsögöm ( Grace ). Imádom az állatokat. Szeretek rajzolni és zenéthallgatni. A képzelőerőmnek nincs határa. Kedvenc mondásom: „ A hülyeségnek van határa, de nekem meg van útlevelem.” :D

Kicsit rendetlen vagyok... na jó... nagyon is. A szobámban képtelenség bármit is megtalálni. Ha egy kis nyugalomra van szükségem, akkor kiülök az erkélyre és nézem ezt a nyüzsgő várost, Budapestet. Az erkélyemről gyönyörű panoráma tárul elém a Dunával és a Parlamenttel. Ha jó az idő, talán még a repülőteret is látni lehet. Egyszerűen imádom Pestet. Van itt minden :) Jobb helyre nem is költözhettünk volna. Na jó, azért akadna egy-kettő, mint például LA, Miami, New York ( habár ott már laktam, de azért visszamennék ), Hawaii, vagy esetleg London.

Még egy fontos dolog:
Imádom a One Direction-t! Ők egyszerűen tökéletesek ( nem, nem túlzok xD). Annyira szeretem őket, hogyha elkezdek róluk beszélni, akkor be sem áll a szám egész nap, mert mindig eszembe jut valami róluk. Ezzel szinte mindenkit az őrületbe kergetek, de ez is hozzám tartozik :)

Egyszer én is szeretnék olyan sikeres énekes lenni, mint az 1D-s fiúk. Ez az egyik álmom. A sok száz közül. De azon vagyok, hogy mindegyik teljesüljön... Mondjuk úgy, hogy kergetem az álmaimat :DDD