~Chapter Four ~

Szió :)
Itt a friss :D

- Kedves Utasaink! Viharba keveredtünk, így nem tudjuk folytatni az utunkat. Kénytelenek vagyunk leszállni a legközelebbi repülőtéren, ami Párizsban van.

Párizs? Mi az, hogy Párizs??? Nekem Londonba kell mennem. Totál ki voltam akadva. Gyorsan odahívtan Anne-t.
- Anne, mi történt?
- Mint ahogy a pilóta is mondta, viharba keveredtünk, ezért le kell szállnunk a legközelebbi repülőtéren.
- Jó ezt tudom, de inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan fogok eljutni Londonba.
- Tudod mit? Add meg a számod, és a következő Londonba induló gépre foglalok neked jegyet. Egyelőre még a vihar miatt biztos nem indítanak, de majd felhívlak, hogy gyere. Addig meg nézz szét a városban :) - mondta kedvesen.
- Rendben.
Gyorsan lediktáltam neki a számomat (szerencsére fejből tudom xD), mielőtt leszálltam.
Gyorsan felhívtam anyut, hogy tájékoztassam az eseményekről, utána Kate-tel is beszéltem, hogy csak később tudok menni, mert van egy kis probléma.
Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, amíg várakozok. Egyszer csak hirtelen eszembe jutott valami. El is felejtettem, hogy nekem van Párizsban egy nénikém, Juliette. Gyorsan kikerestem a névjegyzékben, és benyomtam a hívás gombot.
- Halló? - kérdezte Juliette franciául.
Ja igen, nem is mondtam. Juliette francia.
- Szia Juliette, Olivia vagyok – mondtam neki, szintén franciául. Na ilyenkor örülök, hogy franciából van felsőfokú nyelvvizsgám. De csakis azért van, mert anyuék addig piszkáltak, hogy tanuljak nyelveket, hogy a végén rászántam magam. Végülis jól jött, hogy leszálltunk Párizsban, mert így tudom gyakorolni a nyelvet :).
- Szia. Hogy vagy? Miért hívtál?
- Hát jelenleg nem vagyok túl jól. Kellene egy kis segítség – feleltem.
- Miben segíthetnék? - kérdezte Juliette aggódva.
- Párizsban vagyok... - keztem.
- Mit keresel te Párizsban? - vágott közbe.
- Éppen Londonba tartotta repülővel, amikor a gép viharba került, így le kellett szállnunk. Most éppen várom, hogy elvonuljon a vihar, de szerintem még eltart egy darabig, és hát nem akarok egész nap a reptéren ücsörögni – magyaráztam.
- Értem. Akkor addig gyere el hozzám. Elmegyek érted. Melyik repülőtéren vagy?
- A Le Bourget repülőtéren.
- Oké. Kb. 20 perc és ott vagyok. Gyere a főbejárathoz – utasított.
- Rendben. Akkor a főbejáratnál várlak. Szia – köszöntem el.
- Szia.
Elindultam a bejárat felé, és elkezdtem gondolkozni. Leginkább azon, hogy vajon hogy nézhet ki Juliette, ugyanis imád stílust váltani. Volt már emós, rocker és barbie baba is. Mondjuk anyuéktól azt hallottam, hogy mióta megtalálta a számára tökéletes munkát, azóta normális a stílusa. Na, majd meglátom xD.

Letelt a 20 perc, és egy vadi új csillogó piros kocsi állt meg azz épület előtt. Juliette szállt ki belőle. Rögtön felismertem, mert ugyanúgy nézett ki, mint a nagy stílus váltások előtt. Hosszú vörös haja volt, és zöld szeme.

Amikor észrevett rögtön elkezdett ugrálva integetni (nálunk ez a megszokott üdvözlés xD). Odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Ő olyan nekem, mintha a nővérem lenne.
- Nocsak Olivia, hogy meg nőttél. Igazi nő lett belőled – mondta nevetve.
- Hát igen. A te stílusod, meg újra a régi. Mégis mi történt, hogy visszatért a régi Juliette? - kérdeztem.
- Megtaláltam álmaim munkáját. Mintha nekem találták volna ki :) - mosolygott.
- Na és mégis mi lenne az? - kíváncsiskodtam.
- Rendezvényszervező. Tudod, hogy mindig is imádtam alkotni, és most megtehetem. Jelenleg én vagyok Párizs egyik legmenőbb rendezvényszervezője.
- Gratulálok.
- Köszi. Na de menjünk, és megmutatom neked a várost.
Bepattantunk a kocsiba, és csak úgy száguldottunk az utcákon. Közben Juliette engem kérdezgetett. Anyáékról, a nagyiékról, Kate-ről, és a Londoni utazásomról.

Hirtelen lefékeztünk egy hotel előtt. De még milyen hotel előtt. Simán volt vagy 30 emeletes, és egyszerűen giga mega hatalmas volt xD.

- Aztaaa... Mi ez a hely? - kérdeztem, miközben ámuldoztam.
- Ez a Concorde La Fayette hotel. Itt lakom.

- Itt laksz? - kérdeztem meglepetten.
- Ahha. Gyere megmutatom a lakosztályomat – mondta, majd maga után húzott. A hotel belülről még szebb volt, mint kívülről. Felmentünk a 25-re és megkerestük a 182-es lakosztályt. Gyönyörű szobák voltak, minden tiszta elegáns és csicsás xD. Tiszta luxus.
Juliette éppen telefonált, és hallottam, hogy mennie kell valahová. Nem hallgatóztam, csak véletlenül meghallottam.

- El kell menned? - kérdeztem, miután letette a telefont.
- Igen, de te is jössz – mondta vidáman.
- Szuper. Na, és hova megyünk?

- Koncertre – válaszolta Juliette.

Holnap hozom a folytatást ;)