~ Chapter Two ~

Halii :)
Meghoztam a második részt :D
Amúgy bocsi, enyhén smiley mániás vagyok :$

- Várjatok! - mondta anyu, majd beszaladt a konyhába.

- Anyu, sietünk! - figyelmeztettem.

- Tudom, tudom, de ezt majdnem elfelejtettem odaadni – mondta az én kedvenc uzsis tatyómra mutatva.

- Csak nem melegszendvics? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Mi más lenne? - kérdezte anyu nevetve.
- Kösziiiii – mondtam, miközben megöleltem. - MEHETÜNK! - kiabáltam apunak.
Így most már az én kedvenc uzsis tatyóm társaságában indultam el a kocsihoz.

Különben ez a nagy kedvenc uzsis tatyóm csak egy egyszerű kék táska, tele kitűzőkkel. Kb. 5 évesen kaptam, és azóta is ebben hordom a kajámat :) A szívemhez nőtt.
- Olivia, nem felejtettél el valamit? - szólt utánam apu.
Minden megvan. Ööö... Ja, mégsem. A bőröndöm. Hoppá. Otthagytam a lépcső mellett.

Gyorsan beszaladtam, és elkezdtem az ajtóhoz húzni.

- Mindent bepakoltál? - kérdezte anyu.
- Persze – vágtam rá.
- Jobb lesz, ha megnézem, különben még itthon hagysz valamit.

- Anya! Nem kell ellenőrizgetni, már nagy lány vagyok, be tudok egyedül pakolni! - szóltam rá.
De ő mintha meg se hallotta volna, kinyitotta a bőröndömet, szétnézett benne, majd elkezdte sorolni a hiányzó dolgokat:
- Fogkefe, fogkrém, törölköző, mp3(enélkül nem bírok meglenni) hiányzik, de persze a Szent Johanna Gimi összes része itt van.
Most jött volna az a rész, hogy azzal az „Én megmondtam'” nézéssel bámul rám, de én addigra, mire lehetősége lett volna rá, már az emeleten voltam.

Berohantam a szobámba, gyorsan összeszedegettem a hiányzó cuccokat, felkaptam az asztalomról a Take Me Home CD-met(hogy is felejhettem el berakni?), kirángattam a szekrényből egy pulcsit(ki tudja milyen idő van Londonban xD), majd baktattam is lefelé a lépcsőn.

- Most már itt van minden – mondtam anyunak.
Gyorsan bedobáltam a kezemben lévő tárgyakat a bőröndömbe(kivéve a pulcsi), aztán megint jöhetett a szenvedés a cipzárral. Szerencsére most gyorsabban megoldottuk, mint legutóbb.
- Na most már tényleg mennyünk, mert még a végén nem érünk ki időben a repülőtérre.
- Szia anyu, vigyázz magadra! - köszöntem el anyutól, most már tényleg.
- Te is kicsim.
Apuval bepakoltunk a csomagtartóba, majd be is pattantunk a kocsiba. Én még visszaintegettem anyunak.
10 perc alatt odaártünk a reptérre, különös módon nem kerültünk dugóba. Amikor beléptünk az épületbe, hát én totál elámultam. Még sosem jártam itt Ferihegyen. Azta de sok ember van itt xD.

Megkerestük az én pultomat, és beálltunk a sorba. Várakozás közben megcsörrent apu mobilja, így félrevonult telefonálni. A beszélgetés nem tartott sokáig, de amikor visszajött, így szólt:
- Sajnálom kicsim, de nem tudok veled itt maradni. Behívtak a munkahelyre.

- Semmi baj, menj nyugodtan – mondtam szomorúan. Francos munkahely, hogy miért pont ilyenkor kell behívni aput...
- Ugye nem haragszol? - kérdezte.
- Dehogy is.
Láttam, hogy apu mondani készül valamit, de sejtettem, hogy mit, így megelőztem:
- Tudom, tudom, vigyázzam magamra, ne csináljak semmi hülyeséget, és ne álljak szóba idegenekkel.
- Az én lányom – mondta apu mosolyogva.
- Kié másé?

- Na most már tényleg mennem kell, ha leszállsz, akkor írj sms-t.
- Oké. Szia, és vigyázz magadra és persze anyura is.

Megöleltem, megpusziltam, majd elsietett.

Kár, hogy nem maradhatott itt velem apu, így nincs velem senki aki megnyugtathatna. Nagyon aggódom, ugyanis még sosem utaztam repülővel. Amilyen szerencsétlen vagyok, még a végén lezuhan, vagy belecsap a villám.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amíg sorra nem kerültem.

Sikeresen leadtam a csomagokat, becsekkoltam, és átvettem a beszállókártyámat.
- Első repülőút? - kérdezte a pult mögött álló nő.
- Igen – mondtam bátortalanul.
- Nyugodj meg, semmi baj nem lesz – mosolygott bíztatóan.
- Rendben.

Így már egy kicsit megnyugodtam, de még mindig volt bennem egy alap félelem.

Az átvizsgáláson szerencsésen átjutottam, majd kerestem egy helyet ahova leülhetek, és megettem az egyik melegszendvicset. Később vettem még innivalót, és egy újságot is, hogy ne unatkozzak az út alatt. Mondjuk 2,5 óra alatt ott vagyok, szóval az nem olyan sok idő.

Egy olyan újságot vettem amiben voltak poszterek is. Úúú mi is a címe? Ja, igen. Popcorn. Minden hónapban megveszem, sőt még a különszámokat is :). Mániákusan gyűjtöm a posztereket, és a dalszövegeket. Meg persze mindig jó cikkek vannak benne, amiket egytől-egyig el is olvasok.

Kicsit belelapozgattam, és így hamar el is telt a hátralévő idő.
- Megkérjük a Londoni gép utasait, hogy kezdjék meg a beszállást – mondta be egy női hang a hangosbemondóba.

- Úristen – csaptam a homlokomra. Nem tudom, honnan indul a gépem...

Jaaaajj.... Olyan álmos vagyok :D Megyek TV-zni, és holnap jön a kövi ;) Pussz :*