~ Chapter Seventeen ~

Nos meghoztam a 17.részt :) Lassan közeledünk a 20.-hoz, ami majd egy 2-szer olyan hosszú rész lesz mint a többi, és Harry lesz a középpontban :D
Jó olvasást

Kicsivel később

A fejem... Uhh... Mi történt?

- Láttátok hogy nézett rám az a dögös nővér? Tuti bejövök neki – hallottam meg Zayn hangját. Akkor biztos itt vannak a fiúk is.
- Az a nővér mindenkit megbámul – mosolyogtam csukott szemmel.

- Liv! Hát magadhoz tértél – rohantak oda az ágyamhoz.

Kinyitottam a szememet, és azt láttam, hogy mindannyian kb. 10 cm-ről figyelnek.

- Öhm... eseteleg lehetne, hogy... hátrébb menjetek egy kicsit? - kérdeztem óvatosan.

- Miért?

- Mert belemásztok a képembe, és azért szeretnék kapni levegőt is, ha megengeditek – nevettem.

- Ja, bocsi – mondták, majd hátrébb húzódtak.

- Amúgy mi történt? Jobban fáj a fejem, mint amikor másnapos vagyok... - gondolkodtam el.

- Nem emlékszel semmire? - kérdezte Lou.

- Te másnapos? - lepődött meg Harry. - Ezt se gondoltam volna.

- Naaaa! Ez egy emberi dolog – vágtam be a durcát. - Amúgy arra emlékszem, hogy elindultunk kifelé sétálni... Onnantól tök sötétség.

- Akkor lesz mit magyaráznunk... - kezdte Niall.

- Mit csináltam? Ugye csináltam valami? Tutira csináltam valamit... - pánikoltam. Úristen, mi a jó eget csinálhattam?

- Nyugi, azért annyira nem volt vészes – próbált nyugtatni Louis.

- Haver, nagyon is az volt – mondta Harry.

- Ezt most muszály volt? - sziszegte Lou a fogait összeszorítva.

- Mondjatok már valamit! - könyörögtem.

- Az történt, hogy kimentünk, és teljesen körbevettek minket a paparazzik, és te... - kezdte Liam.

- ...összeverekedtél az egyikkel – folytatta Zayn.

- Mindjátok, hogy csak ennyi történt – imádkoztam magamban.

- Volt még más is... - mondta Louis.

- Ki vele! Ennél rosszabb már úgy se lehet.

- Hát... Nagyon bepörögtél, és leszíjaztak egy ágyhoz, és benyugtatóztak, te meg elkezdtél hallucinálni, és valahogy megszöktél. Később elkezdtünk keresni, és egy kocsi alól bújtál elő, majd ordítva rohantál felénk, de nekirohantál egy betonoszlopnak. Nagyjából ennyi – hadart el mindent.

- Uhh – kaptam a homlokomhoz. Egy fura valamit éreztem a homlokomon. - Ez mi?

- Mivel nekimentél a betonoszlopnak, szereztél egy csúnya sebet, és össze kellett varrni.

- Ez az én formám – jegyeztem meg halkan.

Kínos csend állt be, így megszólaltam:
- Csinálni kéne valamit.

- Csak sétálni ne menjünk – nevetett Zayn.

- Nem terveztem – nevettem én is.

- Felelsz, vagy mersz-ezzünk – jött az ötlet Harrytől.

- Oké, de ki kezdjen? - kérdeztem.

- A legidősebb – vágta rá Niall.

- Akkor Louis, tiéd a megtiszteltetés – kuncogtam. Hogy én milyen költői vagyok xD /Tudom hogy nem, csak szeretném ezt hinni :DD/.

- Oké. Harry felelsz, vagy mersz? - fordult a göndörkéhez.

- Merek – mondta merészen xD.

- Hááát... most megszívod xD – nézett Lou gonoszan. - Mutasd meg Oliviának a személyi képedet.

- Na azt már nem! - tiltakozott Mr. Vakmerő xD.

- Olyan rossz? - súgtam oda Louis-nak.

- Rosszabb. Hidd el, ilyet még nem láttál – vigyorgott.

- Na Harold, muti azt a képet.

- Jól van – adta meg magát, majd feltápászkodott a székből, és odajött hozzám.

Előszedte a pénztárcáját, kinyitotta, és odatartotta elém. Akkor láttam meg a személyijét.

- Hát ezzzz... - tört ki belőlem a röhögőgörcs. A képen valami iszonyat vicces grimaszt vágott xD. A földön fetrengtem a röhögéstől (vagyis jelen pillanatban az ágyon xD). A fiúk ahogy láttam, jól szórakoztak rajtam. 10 perc múlva valahogy sikerült abbahagynom a röhögést.

- Bocsi Harry, de nem bírtam megállni.

- Semmi baj, már megszoktam :/.

- Jajj, gyere ide – nyújtottam felé a karomat.

Szorosan megöleltem, majd így szóltam:
- Ne haragudj.

- Nem haragszom – kezdtett el csikizni.

- Ha nem lennék ágyhoz kötve (persze most nem szószerint xD), akkor neked annyi lenne – mondtam gyerekesen. - Amúgy te jössz.

- Akkor... Zayn! Felelsz, vagy mersz?

- Merek.

- Sétálj végig a folyosón, méghozzá felpucéran – vigyorgott gonoszan.