Eltűnés

Tudom, hogy hónapok óta nem volt új rész...
Elég zűrös volt minden, még most is az, de ezentúl hozni fogom az új részeket :))

~ Chapter Twelve ~

Oké...
Ez a minden nap új rész dolog nem működik, mert elég elfoglalt vagyok.
Mostantól akkor rakok új részt, ha lesz időm :)

Olivia szemszöge

Fehér. Minden fehér. Hol vagyok? Mi történt velem?
Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy galambot etetek, és neki megyek valakinek, aki nem más, mint Louis Tomlinson.

Nem! Ez lehetetlen. Biztos csak képzelődtem. Na de miért vagyok itt?

Kétségbeesetten próbáltam megmozdulni, de nem sikerült. A végtagjaim nem engedelmeskedtek. Vagyis valamennyire meg tudtam őket mozdítani, de csak pár miliméternyivel tudtam őket odébbhelyezni. Szuper. Már csak ez kellett nekem...
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
- Te most komolyan ott állsz, vagy én képzelődöm? - kérdeztem teljesen döbbenten.
- Nem képzelődsz – mondta kissé aggódóan. - Amúgy hogy vagy?
Nem értettem ezt az aggódó tekintetet, így végignéztem magamon. Nem vettem észre semmi furcsát, egészen addig, amíg bele nem néztem az ággyal szemben lévő tükörbe. Egy hatalmas kötés volt a fejemen. Te jó ég! Mi a franc történt velem? O.o-

- M-mi történt? - kérdeztem ijedten. A kötés nagyon megrémített.

- Hát... Elájultál a téren, és ki kellett hívnom a mentőket, mert véreztél – felelte borzongva. Hát igen... nem hiszem, hogy egy vértócsában fekvő lány üdítő látványt nyújthat.
- De mi ez a kötés? - kérdeztem a sírás szélén állva.
- Ne ijedj meg, de... - kezdte, de én a szavába vágtam.
- Mit de? - faggattam hisztérikusan.

- Betört a koponyád, és sok vért vesztettél. Rengeteg vérre volt szükséged.

Megborzongtam, és hirtelen egy kép villant be. " Résnyire volt nyitva a szemem, és láttam, hogy Louis a hordágy mellett szalad, és közben azt kérdezgette, hogy mi bajom van, és hogy rendbe jövök-e..." Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot, mivel az is lehet, hogy ez meg se történt...
- De honnan szereztek nekem elég vért? Hiszen 0-ás a vércsoportom – tértem vissza a valóságba.
- A nagy része tőlem van.
- Köszönöm – hatódtam meg. - Ha te nem lennél, akkor én már valószínűleg halott lennék.
- Nincs mit, és ne is mondj ilyet. Jobban vagy, és ez a lényeg – mosolygott.
- Igazad van. Amúgy ne ácsorogj ott az ajtóban, gyere ülj le :).
- Oké – egyezett bele, majd leült az ágyam melletti székre.
- Mégis miért vagy itt? - kérdeztem egy kevéske gondolkodás után. Ezt valóban nem értettem... Miért foglalkozik velem?
- Mert ez az egész, az én hibám! Azért ájultál el, mert nagyon meglepődtél, és az ájulás miatt tört be a koponyád, és kerültél életveszélybe.
- Ne okold magadat! - szóltam rá. - Ez nem a te hibád, ilyen bármikor megeshet velem, ugyanis van egy betegségem, ami miatt nagyon könnyen törnek a csontjaim – mondtam. Hoppá. Most elárultam a legnagyobb titkomat. A betegségemről csak a szüleim tudnak. Vagyis még a gimis padtársam, Stella is, de ő csak onnan, hogy kikutatta az orvosi papírjaimat. A betegségem miatt a gyermekkorom nem volt túl jó. Szinte mindig be volt gipszelve valamim. Egyszer amikor leestem a bringámról, akkor eltörtem 3 bordámat, a lábamat és a csuklómat is.

- Ez akkor is az én hibám – makacskodott.
- Nem az, de hagyjuk. Még mindig nem értem, hogy miért vagy itt. Nem is ismersz engem.
- De ismerlek! - vágta rá. - Tudom a nevedet.
- De azon kívül semmi mást...
- Akkor mesélj magadról. Léccy – könyörgött boci szemekkel. Ilyen aranyos nézés után nem tudtam nemet mondani :).
- Legyen xD. Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.
- Hát... Mindent – nevetett.
- Akkor kezdem az elején... - fogtam bele a hosszú mondókámba.
Már kb. egy órája meséltem, mikor felcsendült a What Makes You Beautiful.

Tudtam mit jelent ez. Valaki hív. Na de ki lehet az? Próbáltam a telómért nyúlni, de nem értem el.
- Louis, ide tudnád adni a mobilomat?
- Ja, persze – pattant fel a székből. - Tessék.

- Köszi – mosolyogtam rá.
- Nincs mit – mosolygott vissza :).

Ránéztem a kijelzőre, és ezt a nevet láttam rajta: "Kate".

Megnyomtam a fogadás gombot, majd beleszóltam:
- Szia Kate.
- Olivia, hol a fenében vagy? - kiabált mérgesen a telefonba.
El is felejtettem, hogy Kate már biztos hazaért, és már vár engem. Na de hogy mondjam el neki azt, ami történt?

Kövi hamarosaan ;)

~ Chapter Eleven ~

Itt az új rész :)
Remélem tetszik majd, jó olvasást :D

Ilyesztő ez a kép...

Louis szemszöge (10 perccel korábban)

Gondoltam megyek sétálok egy kicsit, mit üljek otthon...
Először benéztem a parkba. Mindehol csupa-csupa boldog ember. Nincs kedvem nézni mások boldogságát.
Végül úgy döntöttem, hogy megyek galambokat etetni. Meg kell etetni az én Kevin-jeimet xD.
A téren azonnal felfigyeltem egy szőke hajú lányra. Ő is galambokat etetett. Valahogy az egész galametetés alatt őt figyeltem. Még a galambokkal is fotózkodott xD.
Legszívesebben megszólítottam volna, de nem mertem. Újból felé néztem, de már nem volt ott. Keresni kezdtem a szememmel, és csak azt vettem észre, hogy valaki nekem jött.
Ő volt az.
- Jajj istenem, sajnálom... Ne haragudj, nem is figyeltem... Véletlen volt...- szabadkozott.
- Semmi baj. Igazából az én hibám. Nem láttam, hogy jössz – mondtam zavartan. - Amúgy Louis Tomlinson vagyok.
- Dehogy is a te hibád... Én pedig Olivia Green vagyok – mondtam, majd kezet fogtunk. Mikor megérintett tisztára kirázott a hideg. - Várj! Louis Tomlinson? Louis Tomlinson-t mondtál? - nézett a szemembe. Oliviának gyönyörű zöld szeme volt.
Óvatosan bólintottam. A lány hírtelen összeesett, és én azt sem tudtam, hogy mit cisnáljak.
- Olivia! Olivia, jól vagy? - kérdeztem.
Nagyon megijedtem attól, amit láttam. Vér. Rengeteg vér. Úristen.

Nem hagyhatom, hogy ez a gyönyörű lány a karjaim közt halljon meg. Csinálj már valamit te hülye – szóltam magamra.

Gyorsan hívtam a mentőket, és alig tudtam elmagyarázni, hogy hol vagyunk, annyira ideges voltam. Szerencsére 3 percen belül ideértek.

- Mi történt? - kérdezték a mentősök.

- Én öö... vagyis, hogy ő... összeessett... - beszéltem össze-vissza. Egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék.

Óvatosan felrakták Oliviát egy hordágyra, és betették a kocsiba. Természetesen mentem én is. Igaz, hogy most találkoztam vele életemben először, de az én hibám, hogy elájult. Vagyis én így gondolom, mivel nagyon meglepődött a nevem hallatán.
Amint odaértünk a kórházhoz, már jöttek is az orvosok. Én csak csendben követtem őket, amíg meg nem állított egy nővér a műtő előtt.
- Sajnálom, de ön ide nem mehet be. Meg kell várnia a műtét végét – mondta.
Ígyhát leültem egy székre, és csendben várakoztam. Már vagy 2 órája ültem csendben, és egyszerűen el se tudtam képzelni, hogy mi tarthat ilyen sokáig. Odamentem az egyik nővérhez, és kb. 5 percenként kérdezgettem, hogy:
- Van valami hír Oliviáról?
Mindig nemmel válaszot. Valószínűleg eléggé idegesíthettem. Gondoltam azért megkérdezem mégegyszer utóljára.
- Tudom, hogy idegesítem, de mégegyszer utóljára megkérdezem. Van valami hír Oliviáról?
- Ott jön az orvos, majd ő mindenről tájékoztat – mutatott az egyik folyosó irányába, ahonnan egy doktornő jött felénk.

- Jó napot, Dr. Shane vagyok. Ön Mr. Tomlinson? - kérdezte, mikor odaért hozzánk.
- Igen, én vagyok – válaszoltam, majd kíváncsian hozzátettem: - Maga műtötte Oliviát?
- Igen. Ezért is vagyok itt...
- Olivia hogy van? - vágtam közbe.

- Ms. Green állapota egyenlőre válságos, mivel mikor elájult súlyos koponyatörést szenvedett, és sok vért vesztett. Vérre lenne szüksége.
- Koponyatörést? - nem is gondoltam volna, hogy egy ájulástól is eltörhet a koponyája valakinek...

- Igen. Na de térjünk vissza arra, hogy vérre van szüksége.
- Rendben, de én miben segíthetek?
- Igaz, hogy önnek 0-ás a vére?
- Honnan tudja? - kérdeztem meglepetten.
- Nos, a lányom eléggé megszállott Directioner, és hát a rajongói oldalakon mindent megosztanak.
- Értem.

- Rendben jöjjön velem – utasított.
Adtam elegendő vért, és még egy autogramot is.
Az orvos ment is vissza Oliviához. Remélem rendbe jön.
Mikor kijött, rögtön odarohantam, és ezt kérdeztem:
- Hogy van Olivia?
- Rendbe fog jönni – mondta, mire megkönnyebbültem.

- Bemehetek hozzá? - kíváncsiskodtam.
- Persze, csak halkan, mert alszik.

Halkan benyitottam, és láttam, hogy...

Holnap jön a folytatás :)

~ Chapter Ten ~

óóó most tökre a Ben Ten jutott eszembe xDDD
Am elértünk a 10-es részhez :) de jóóóó *-*

ohh mennyi Kevin <3

1 hete Londonban

Húú... El se hiszem, hogy még csak 1 hete vagyok itt :). Olyan, mintha egész életemben itt éltem volna. Na jó... Azért a közlekedést még szoknom kell, és néha megesik, hogy eltévedek xD.
Végre Vasárnap, így nem kellett korán kelnem. Kate rángatott ki az ágyamból 10 körül, mert tudja, hogy simán aludnék délig is xD.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a tv-t bámulva.
- Pihenünk – felelt Kate ásítva.
- Akkor talán hagyhattál volna aludni – jegyeztem meg.
- De segítened kell!
- Miben? - kérdeztem furán. Na mi lehet az, amit nem tud Kate megoldani?
- Ma jön Chris, és elmegyünk ebédelni, de nem tudom mit vegyek fel. Segíts – könyörgött.
- Irány a gardrób – mondam ünnepélyesen xD.
Kate vagy százezer milliárdszor elmondta, hogy : "Kössziiii!".

- Ha mégegyszer megköszönöd, akkor nem segítek – szóltam rá.

- Oks. Kussolok.
- Úgy legyen – nevettem.
Kb. 11:30 felé lehetett, amikor felkiáltottam:
- MEGVAAAAAAN!
- Mi van meg? - rohant oda Kate.
- A ruhád, amit fel fogsz venni.
Megtaláltam azt a ruhát, amire Kate azt mondta, hogy eltűnt. Nem tűnt el, csak kupi volt a szekrényében xD. Amúgy egy virágmintás bézs színű ruha volt, ezt viselte az első randiján is :).
Gyorsan kerestünk még kiegészítőket is, majd nem sokkal később Kate elment. Nem akartam otthon unatkozni, így elindultam vásárolni.
Na igen... Azt se tudtam, hogy merre menjek. Támadt egy jó ötletem :).
Google Maps :). Na mire való, ha nem erre xD. Minden szép és jó volt, csak a térkép valahogy nem jelezte az útépítést... Így nagyot kellett kerülnöm.
Fél 1-re odaértem a plázához. Végig jártam az összes boltot, és mindenhol vettem valamit. Volt olyan bolt, ahol 1 órát töltöttem. Tele volt jó cuccokkal xD.

Minden bolt kirakatában volt egy olyan ruha, amiről azt gondoltam: "KELLLLLLLLLLLLL!" xD.
Mivel még csak 4 óra volt, úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet a moziban. Gyorsan felhívtam James-t, hogy vigye haza a cuccaimat.

A filmkínálat egyszerűen szuper vol :). Jobbnál jobb filmek. Végül az Alkonyat – Hajnalhasadás 2-re vettem jegyet. Vettem jó sok popcorn-t, és fél liter kólat :D. Az egész elfogyott. A film egyszerűen nagyon szuper volt, de a legjobb rész... Á, nem mondom el, lehet, hogy még nem láttad xD.
A film után beültem a kávézóba, és ittam egy forrócsokit. Közben az embereket figyeltem. Sok-sok boldog ember... Csak én lógok ki a sorból.
Hát igen... Én mindig is magányos voltam. Még egy családi ebédnél is egyedül érzem magam, pedig ott ülnek körülettöm a családtagok. Mindenki beszél mindenkivel, én meg csak ülök csöndben, és nézelődöm...

Gondolkodtam még egy kicsit, majd elmentem fornettit venni :). Kate egyszerűen imádja. Képes akár 3 zacskóval is befalni xD.
Na mostmár ideje volt hazaindulnom, mert tudtam, hogy a haza út nem fog simán menni...

A Google Maps állandóan lefagyott. Nem tudtam mi van vele, totál bedilizett. Inkább elindultam egy irányba, de lassan már azt se tudtam, hogy merről jöttem.

Megálltam egy téren galambokat etetni :). Sok-sok Kevin. Ahogy láttam volt pár Directioner a téren. Onnan tudom, hogy azt kiabálták: "KEVIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN!" xD. Jót röhögtem rajtuk. Mondjuk múltkor én is ugyanezt csináltam. Mondjuk én kiröhöghetek másokat, de ők nem röhöghetnek ki engem :DDD. Kate mindig ezt mondja.
Elővettem a telefonomat, és elkezdtem a galambokat fotózni xD. Sok jó kép készült. Nem sokkal később úgy gondoltam, hogy ideje lenne mostmár hazaindulni.
Megpróbáltam behozni a Google Maps-ot, miközben elindultam valamerre (ki tudja merre?). Majdnem elestem párszor.
Működj már, működj már, működjél... - mondogattam magamban. Ezt a Google Maps-nak üzentem. Nem tudom, hogy a tudatalatti üzeneteket tudja-e fogadni xD.
A nagy gondolkodásban nekimentem egy srácnak, aki éppen galambokat etetett.
- Jajj istenem, sajnálom... Ne haragudj, nem is figyeltem... Véletlen volt...- szabadkoztam.
- Semmi baj. Igazából az én hibám. Nem láttam, hogy jössz – mondta kedvesen. - Amúgy Louis Tomlinson vagyok.
- Dehogy is a te hibád... Én pedig Olivia Green vagyok – mondtam, majd kezet fogtunk, és akkor esett le, hogy mit is mondott. - Várj! Louis Tomlinson? Louis Tomlinson-t mondtál? - néztem bele az eszméletlenül kék szemébe.
Óvatosan bólintott. Ez volt az utolsó dolog amit láttam, mert hirtelen elsötétült a világ...

Holnap tényleg jön a kövi ;)

~ Chapter Nine ~

Jajj bocsi...
Megint nem hoztam időben a részt, de tegnap fel-alá rohangáltam, mert felvettek abba a suliba, ahová menni szeretnék xD

Olivia szemszöge

- Tudom mit csinálunk ma! - kiáltotta Kate.
- Csak nem a Phineas és Ferb-ből idézel? - kérdeztem röhögve. Nagyon nagy az a mese :DD. Tudom, hogy 18 vagyok, de én még nézem xD.
- Neeem! Jajj amúgy holnap xD. Ma már nem lenne elég időnk – gondolkozott.
- Miért mit fogunk csinálni???
- Megnézzük a várooost! - kiáltotta lelkesen xD.

- Jupííí – mondtam unottan.
- Jajj ne izélj már! - szólt rám. - Inkább menj és aludj, ha fáradt vagy.
- Jó ötlet – ásítottam.

Én el is mentem aludni, csak simán bedőltem az ágyamba, és már el is aludtam, mint akit fejbevertek xD.

Másnap délutánMa is 4-ig dolgoztam, de most szerencsére már megvan James száma, így tudtam neki szólni, hogy vigyen el. Kate-nek az a szerencséje, hogy elől hagyta a mobilját, és így megtudtam benne nézni. Kate telójába így van beírva: "Vén tata". Szegény James.

Mikor hazaértem láttam, hogy Kate a laptopot bújja.
- Ne tudd meg, mi történt – szólalt meg.
- Na mi? - vágatam le magam a kanapéra.
- One Direction szobrok vannak a Madame Tussauds-ban – mondta teljes nyugodtsággal.
- Hogy miiiiiiii???? - pattantam fel. Ha meghallom a One Direction nevet, akkor nyomban átváltozom egy sikítozó, őrülten tomboló tinilánnyá.
- Na akarsz jönni?
- Menjünk már! - ordítottam az ajtóhoz rohanva.
- Ez a beszéd! - nevetett Kate.
- Madame Tussauds vigyázz, jövök xD.
Szerencsére hamar odaértünk. Fél percenként kérdezgettem, hogy: "Ott vagyunk már???" xD. Tisztára, mint valami ovis.

Kb. 1 órát kellett sorbaállni a bejáratnál. Úgy látszik, nem csak Kate hallott az új szobrokról :).
Én tisztára ki voltam akadva, hogy nem mehetek be. Legszívesebben átverekedtem volna magamat a tömegen, és ajtóstul rontottam volna be az épületbe. Úgy látszik a rajongásomhoz társul az agresszív viselkedés is. Szegény Kate-nek hallgatnia kellett a hisztimet. Az őrületbe kergettem. Megértem. Ha találkoznék magammal, akkor tuti, hogy idegesíteném magamat xD. Na ezt mondt jól elmondtam :DD.
Levágtam magam egy padra, és a pulcsim ujját kezdtem el húzogatni (rossz szokás, anyu mindig panaszkodik, hogy ki vannak nyúlva a pulcsik ujjai xD). Nem sokkal később Kate sétált oda hozzám:
- Nézd mi van nálam – dugott az orrom alá két papírdarabot.
OMG! Ezek jegyek. JEGYEEEEEK! Oh yeah xD.
- Irány beee! - kaptam ki a kezéből a jegyeket. Rohantam az ajtóhoz, mint egy őrült, és hát mit ne mondjak, fel is kenődtem rá. Utálom az üvegajtókat... Mindig nekik megyek xD.
Odabent fotózkodtam Rihannával, Lady Gaga-val, és még sok más hírességgel. A végére hagytuk a legjobbat :). A One Direction-t :D.
Rettenetesen gigahatalmas sor volt a szobruknál, de megérte kivárni :).
Lassan odasétáltam, és alaposan szemügyre vettem a szobrokat.
Tisztára, mintha valódiak lennének... - gondoltam magamban.
Nem bírtam tovább. Elkezdtem sikítozni, és beálltam közéjük. Kate lekapott minket. Utána következett egy-egy kép mindegyikőjükkel. Volt néhány olyan kép is, amin Louis-t ölelgetem, vagy puszilgatom xD. Ha Kate nem állít meg, akkor simán lesmároltam volna a szobrot :DD.
- Liv, ez csak egy szobor – mondta.
- De olyan igazi – mondtam szinte áhítattal xD.
- Annak tűnik, de tudod nem minden az, aminek látszik – figyelmeztetett.
Kate meg a jó tanácsai... Az elején hülyeségnek gondolod amit mond, de a végén rájössz, hogy hasznos volt a számodra :).

- Tudom, tudom – helyeseltem. - Jajj. Most úgy felkapnám ezt a szobrot, és hazarohannék – mutattam Lou szobrára.
- Ne beszélj hülyeségeket, elkapnának xD.
Még Kate is simán megfújná a szobrokat, de tudja, hogy elkapnának minket. Mondjuk neki van elég pénze, hogy csináltasson magának :).
- Te, Kate – ráncigáltam a pulcsiját.
- Mi van? - kérdezte ingerülten.
- Vegyél nekem Louis szobrot – néztem rá cukin. - Ó, és Kevin-t se felejtsd el xD – helyesbítettem.
- Majd szülinapodra kapsz – vágta rá.
- De az sokára lesz – nyafogtam.
- A kis telhetetlen... Örülj, hogy kapsz. Kibírod – nevetett.
A Madame Tussauds után, még elmentünk megnézni a Big Ben-t, átsétáltunk a Tower Bridge-en, és persze felültünk a London Eye-ra is :).
Elkészültek az elmaradhatatlan "Pózolj a telefonfülkénél" és a "Pózolj az emeletes busznál" képek is xD.
Elmentünk még a Trafalgar Square-re is :) Tele volt galambokkal.
- KEVIIIIIIIIIIIIIN! - ordítottam magamon kívül xD. Kicsit se néztek hülyének. Még sikerült is megfognom az egyiküket (mármint az egyik galambot xD). Ő lett az én Kevinem :). Majd jövök meglátogatni :D.
Este hulla fáradtan estünk be a lakosztályunk ajtaján. Azt hiszem, félúton a szobámba menet elaludtam a padlón xD.

MIndjárt jön a kövi, és mégegyszer bocsi :)