De ezt most azonnal pótolom :)
Louis
szemszöge(még mindig xD)
-
Hi we're One Direction (Szia, mi vagyunk a One Direction).
Olivia
szeme csak úgy ragyogott. Látszott rajta, hogy majd szétveti a
boldogság xD.
-
Úristen, sziasztok :). - moundta. - Olivia Green vagyok, de
szólítsatok Liv-nek.
Nem
úgy tűnt, hogy valaki meg akarna szólalni, így rákezdtem:
-
Ők itt Liam, Harry, Zayn és Niall – mutattam a fiúkra.
-
Tudom – mosolygott. - Ne ácsorogjatok ott az ajtóban, gyertek be.
Úgy
látszik, hogy ez az ajtóbán ácsorgás One Direction szokás xD.
-
Hogy vagy? - léptem oda Liv ágyához.
-
Már jobban :).
-
Amúgy mi is történt? Lou valahogy elfelejtette említeni a kötést
a fejeden – kérdezte Liam.
Hupsz, erről valóban elfelejtkeztem.
- Hát... Mikor elájultam, akkor betört a koponyám, mert van egy ilyen betegségem, ami miatt... izé...könnyen törnek a csonjaim – kereste a szavakat Liv.
Hupsz, erről valóban elfelejtkeztem.
- Hát... Mikor elájultam, akkor betört a koponyám, mert van egy ilyen betegségem, ami miatt... izé...könnyen törnek a csonjaim – kereste a szavakat Liv.
-
Jújj – szörnyülködtek a srácok.
- Amúgy nem vagy éhes? - kérdezte Niall. Gondolhattam volna, hogy csak arra vár, hogy megnézhesse magának azt a híres kórházi büfét xD.
- Amúgy nem vagy éhes? - kérdezte Niall. Gondolhattam volna, hogy csak arra vár, hogy megnézhesse magának azt a híres kórházi büfét xD.
-
Most hogy említetted, kezdek kissé megéhezni – kordult egyet a
gyomra, majd elnevette magát.
-
Akkor mindjárt jövök – mosolygott Niall, majd kirohant.
-
Van egy olyan érzésem, hogy egy ideig nem fog visszajönni –
nevetett Harry xD.
-
Szerintem se – értett egyet Liv. - Amúgy ne haragudjatok, hogy
ilyen szótlan vagyok, csak leragadtam ott, hogy ti vagytok az 1D, és
most itt dumálok veletek.
-
Mi is csak hétköznapi emberek vagyunk, szóval kezelj minket úgy,
mint mindenki mást – mondta Liam.
-
Ahha. Hétköznapi emberek vagytok, akik egyben világsztárok is, de
nyugi, tudom kezelni. Vagyis próbálkozom xD – felelte Olivia.
-
Ne világsztárként tekints ránk, hanem úgy, mint a barátaidra –
mondtam.
-
Miért? A barátaim vagytok? - kérdezte meglepettem.
- Persze :) - mosolyogtam.
- Persze :) - mosolyogtam.
-
Jó tudni :D. Ez mégegy feldolgoznivaló... Amúgy mit csináltok
mostanában? - érdeklődött.
-
Pihenünk, pihenünk, ja, és pihenünk – vágta rá Harry.
-
Jó program – nevetett Liv. - Amúgy mikor kezdtek majd megint
dolgozni?
-
Hát majd 2 hónap múlva kezdünk bele az új cd-nkbe – felelte
Zayn.
-
Júúj de jó :). Remélem hamar sikerül majd megszereznem. A Take
Me Home-ért is sokáig kellett küzdenem... - mesélte Liv.
-
Na majd akkor kapsz egy dedikált példányt belőle :) - ígértem
neki.
-
Kösziiii :D. Ez olyan szupiiiiiiiiiiiiiii :DD.
-
Mi olya szupi? - kérdezte Niall, aki épp most lépett be a szobába,
kezében egy rakás kajával.
-
Úúúú! Kajaaaa! - kiáltott fel Liv.
-
Úgy látom, mi nagyon jól megfogjuk érteni egymást :) - nevetett
Niall.
-
Na mit hoztál? - kíváncsiskodott.
-
Ööö... Van itt hamburger, hotdog, sajtos-, sonkás-, és párizsis
szendvics – sorolta a kajákat.
-
Akkor kérek egy sonkás, és egy párizsis szendvicset. Amúgy a
párizsiról jut eszembe... Niall, te tényleg nem tudsz "párizsiul"?
- idézte Niall egyik mondatát a párizsi koncertről.
-
Te erről honnan tudsz? - kérdezte Zayn döbbenten.
-
Ott voltál? - kérdeztem mit sem törődve Zayn kérdésével.
-
Hát nem emlékszel? Még meg is köszönted, hogy fordítottam amit
mondtatok :).
-
Teeeeeee... Te voltál az? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-
Bizooony. Amúgy Juliette kért autogrammot?
-
Ja, persze. De amúgy találkozhattál volna velünk... - kezdte
Harry.
-
Tudom, de éppen Londonba tartottam, de viharba került a gépem, és
úgy kerültem Párizsba. Pont akkor hívtak, hogy indítanak egy
gépet, amikor talizhattunk volna – meséltem szomorúan.
-
Igazán kár – mondta Harry.
-
Hát ja.... De végülis sikerült találkoznunk – vidult fel
egyből Liv.
- Na mit csináljunk? - kérdezte Zayn.
- Na mit csináljunk? - kérdezte Zayn.
-
Ööö... Menjünk ki sétálni – pattant ki az ötlet Olivia
fejéből.
- Okés.
- Indulás – állt volna fel, de a lábai nem tartották meg, így összeesett.
- Okés.
- Indulás – állt volna fel, de a lábai nem tartották meg, így összeesett.
-
Jól vagy? - kérdeztem, miközben a fiúkkal talpra állítottuk.
-
Persze, de úgy látszik, ez a séta nem fog összejönni –
szomorodott el.
-
Dehogynem :). Csak kapaszokodj.
A
fiúkra támaszkodva sikerült kijutnia az udvarra. Amit odakint
láttunk, az nem volt semmi...
Hamarosan jön a folytatás :)) előre szólok hogy az egy nagyon-nagyon őrült rész lesz xDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése